Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS KITTI: Kovácsolt és öntöttvas edények a háztartásban
9. kép. Vasháromlábra állított öntöttvas lábas kemenceszáj előtti padkán, a háttérben zománcos lemezedények (Kisújszállás, 1907. Néprajzi Múzeum, F 8738, GYÖRFFY István felvétele) A beöntő rendszert úgy kell kiképezni, hogy a fém áramlása ne legyen turbulens, a fémben lévő salakot fogja fel vagy engedje felemelkedni, a gázokat engedje eltávozni, és a zsugorodás során, főként a nagyobb méretű öntvényeknél, táplálja az utoljára megdermedő részeket. Erre a célra ún. felöntéseket is kiképeznek. Az öntés után a megszilárdult öntvényt a forma szétrombolásával kiveszik a formából. Ezután az öntvényt megtisztítják a rátapadt homokszemcséktől, a felöntéseket, beömlő csatornákat levágják róla, és az osztósíkban esetleg kifolyt fémet leköszörülik. Az öntvényeket gyakran hőkezelik, hogy szövetszerkezetüket megváltoztatva tulajdonságaikat javítsák. Szinte valamennyi fémet lehet homokformába önteni. Az általában durva öntési felületet nem szokás megmunkálni, csak ha annak valamilyen működési funkciója van. A homokformázás méretpontossága a legrosszabb az összes öntészeti eljárás között, de mivel kis- és nagyméretű öntvények készítésére is megfelelő, széles körben alkalmazzák. Kis eszközigénye miatt kissorozatgyártásban is gazdaságos lehet. 2 1 Az edények zománcázásának módját a Zománcozás fejezetben lejjebb ismertetem. Gyári lemezedények Ez az edénytípus a 19. és 20. század gyáriparának terméke, préseléssel, sajtolással állították elő, eleinte szegecselt, majd forrasztott fülekkel, különböző vastagságú vaslemezből. A 20. században elérhető volt nehéz, félnehéz és könnyű változatban, de súlya így is mindig kisebb, mint az öntöttvas edényeké. Gyors elterjedését olcsósága is segítette, az öntöttvas edény mindig drágább volt. A gyári lemezedényeket hengerelt vaslemezből készítették, majd külső és belső oldalukon is zománcbevonatot, és kívül sokszor díszítést kaptak. A vasipar - kovácsolt vasedény, edényöntés, öntöttvas edény Kovácsolt edényekre vonatkozó konkrét adatokat nagyon ritkán tartalmaznak a források. A következőkben elsősorban az öntöttvas edények 2 2 hazai gyártásának történetét tekinthetjük át. Az 1898. évi vas- és fémipari statisztika vasedénygyártással foglalkozó bevezetője szerint: „Kovácsolt vasedényeket igen régóta, öntött vasból valókat pedig a vasöntészet nagyobbarányú térfoglalásának idejétől kezdve gyártanak. A bajor nemzeti muzeumban van egy öntött vaslábos, melyet Beck Lajos dr. a XVIik századból származónak tart. Az edényöntészet különösen Németalföldön és Németországban fejlődött ki. Ez az iparág Angolországban csak a XVIII. század első felében honosodott meg, midőn Darby Ábrahám annak fon21. RÁCZ Pál 2010. http://www.bgk.bmf.hU/~aat/oktatas/bizttech/7.%20ea.pdf 22. Az öntöttvas edények egyik alaptípusa a bevonat nélküli, vagyis nyers öntöttvas, a másik a zománc bevonatú. Az edényeket kezdetben csak a belső felükön zománcozták, de előfordulnak csak kívül zománcos darabok is. 131
