Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
rás is a felszínre hozott egy darabunkhoz igen közel álló mázatlan csempe töredéket, amely további bizonyság e csempefajta nem csak vidéki, de a városi szegényebb lakosság közötti használatának. Epületünkben a rekonstruálandó kályhás kemence építése előtt, két fennmaradt példányt volt módunkban tanulmányozni. Mindkettő a 19. század végén épült. A Bernecebarátiban fellelt példány (31. kép) már nagyszériás, 22x25 cm méretű, hosszanti tengelye mentén osztott, két egyenlő eklektikus (barokkos) mustrájú, vörösbarna zománcozású csempéből készült. 90x1 15 cm-es, 68 cm magas, feltehetően vályogtéglából rakott alapra, alul lábazati csempéről indított, két csempesor után, párkánnyal záródó, mindkét irányban 65x65cm-es csempemezőből, és ennek tetejére, az alsó sorokhoz hasonlóan, de 6 cm-rel beljebb rakott, egy sornyi négy oldalról záródó, szintúgy párkánnyal befejezett felépítménnyel volt koronázva. Kemencerészének belvilága 80x95 cm-es téglafenék felett, legmagasabb pontján 60 cm magas lapos ívű, égetett téglából készített dongaboltozat. Az épületet, amelyben áll, az önkormányzat 2003-tól tájházként üzemelteti. A másik példányt (32. kép) Ácsán, Kossuth utca 35. Hrsz. 531. (Pest megye) találtuk. Eredeti tulajdonosa 9 2 elmesélte, hogy a lakóházat 1895-ben, az Aszód - Balassagyarmat vasútvonal építésekor, családjuk korábbi lakóépületének elbontását követően emelték, a korábbi fűtőberendezést is átépítve. A kemence külső megjelenésére nézve, s csak zöld színével tér el BAKÓ Ferenc által gyűjtött, herédi példánytól, és egészen hasonló csempéit illetően, egy további még fennmaradt, csak a rekonstrukciót követően tanulmányozott vanyarci 9 3 kályháskemencéhez (33-34. kép). Az acsai kályhás kemence kialakítása: 123x 125 cm-es 70 cm-es vályogtégla köpenyfalú alapra, lábazati csempére ültetett, egy sor nagyméretű (25x80 cm), metszett élű sarokcsempével, hézagtakaró lécekkel épített, fent párkánnyal zárt alsó részből, és a fölé a párkány belső szegélyéről induló félmagasságú, és oldalanként fél csempével keskenyebb, négy oldalról záródó, szintúgy párkánnyal és négy szegmensből kialakított lapos ívű boltozattal fejeződik be. A kemence külméretét tekintve, egyik oldalon 10, a másikon 33 cm-rel haladja meg Bernece beli társát, de belmérete, a szájtól 137 cm-es mélységgel,(amelyet a konyha-szoba közfal vékonyításával értek el), I 12 cm-es szélességgel, 62 cm magas meredek emelkedésű boltozattal készítve, példája annak, hogy hasonló berendezések, szerkesztésük azonos elvi alapja ellenére is mennyire eltérhetnek egymástól. Lehetséges magyarázatul kínálkozik erre a távolság is (más építő hagyomány), esetleg a tüzelőanyagok különbözősége, és a sütőfelület növelésére való törekvés, mivel a kályhaakna belső légtere a kenyérsütéskor holt térként jelentkezik. A vanyarci kályhás kemence belvilága, az előbbitől is nagyobb, 128 cm széles, 54 cm magas, és 160 cm hosszú dongaboltozattal, a legtestesebb az e típusban fellelt emlékek között. 140 cm magasan lévő külső tetőfelszíne 150x 160 cm-es méretével a hagyományos (lapos tetejű) kemencék mérete szerint épült. Konyhabeli szája felett füstterelő járat és egy kis huzat szabályzó lyuk is van. Padkája 56 cm magas, derékszögben fut a konyha bejárat irányába, lábazatában három fa, hamu, tárolására szolgáló nyílással. A kemenceszáj közelében a padkába katlan is süllyed. Világító kandalló A belsőfűtés megszűnésével, az egykor a szobabeli kemencében, vagy előtte, az égő tűz világító funkciójának fenntartása céljából, 9 4 (nem önálló tüzelőberendezésként), 9 5 de az új megoldáshoz alkalmazkodó világítóhelyet alakítanak ki, az ekkor már éghetetlen anyagból készülő falban, a bejárati ajtó és kemence, vagy kályha közötti falszakaszon. Ez legtöbbször egy mélyített, füstelvezetővel ellátott üreg. Ebben a környékünkön, Szécsényben kutzkónak 9 6, Diósjenőn pokókának, 9 7 Szokolyán kuklicnak, 9 8 Ipolyságon kupecnek, Ácsán kozupnak, nevezett üregben „hosszú gyujtóforma fával tüzeltek", 9 9 (vagy mécset tartottak benne). E világítóhely teremtett lehetőséget télen, este a meleg padkán, padon ülve a fonásra esetenként még ételmelegítésre is. Elterjedésére 10 0 az egész Felföldről vannak adatok. Mérete és formája változatos képet mutat, az emberfej nagyságú üregtől a falból kiálló kisebb, füstfogó köpennyel megnövelt változatig. Balassagyarmati használatáról 10 1 szól a már fentebb is idézett Bozena NEMCOVA. „A szobából, ahol étkeznek, és nappal tartózkodnak, nem hiányozhat a kandalló sem, amelyet általában egybeépítenek a nagy fali kályhával. A kandalló (krb) lángja nélkül télen a szobában sem lenne vidám az élet." Alkalmazására és helyi terminusára adatközlőim már nem emlékeztek, az üreget vaklik-nak mondták. Használatát a 19. század végén még a szegények között is gyorsan terjedő petróleumlámpa szorítja ki, illetve az ekkorra már meghonosodó, általában a meglévő kemence vagy kályha mellé épülő takaréktűzhelyek nyitott ajtaján kiáramló fény, amelynek „világáról" az öregek a vezetékes villany bekötése után sem akartak lemondani. 10 2 92. Béri Jánosné, szül. Babka Erzsébet 1919. 93. Szabó Miklós hívta fel a figyelmünket a tüzelő berendezésre a 2007. évi .Vályog-konferencián", amelyet ez úton is köszönök. Vanyarc, Petőfi út 68. Tul.: Pleva Tibor Az építtető a Nedeliczki család volt, akik közül többször választottak bírót, a falu élére. 94. BAKÓ Ferenc 1973-74. 242 95. BALASSA M. Iván 1994. 212., 229-30.; BAKÓ Ferenc 1973-74. 243. 34. ábra 96. REGULY Antal 1994. 158. ebben is a „kut" tűzelőhely alapszó. 97. GÖNYEY Sándor 1937. 294. 98. GÖNYEY Sándor 1939. 2. 99. GYÖRFFY István 1930. 121.; SÁNDOR Ildikó 1977. 367. 100. BALASSA M. Iván 1994. 226. 101. NEMCOVA Bozena Egy magyar város (Gyormot)Narodpisné a cestopisné obrazy ze Slovenska. Praha, Knihovna Klasiku 1955. 78-143. Fordította HAMERKA Gyula in. Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996. 131-170. 102. Béri Erzsébet sz. 1947. Acsa. 213
