Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Sári Zsolt: Egy kiállítás és muzeológiai tanulságai – Három a kislány! – Babaházak. Rendhagyó időszaki kiállítás a Skanzenban

Fontos lépés volt a látogatói célcsoport meghatározása. Ki akartunk jelölni a múzeumi látogatói rétegben egy sorrendet, és ez alapján meghatározni az első számú célközönséget. A kiállítás témája, múzeumban végzett látogatói kutatások

4 alapján választottuk ki a 8-1 2 éves korosztályt mint az első számú célközönséget. Ez befolyásolta a kiállítás tervezés fázisait is, a látványt, a szöveget, a multimédia alkalmazásokat. Mindig nehéz egy kiállítás esetén a látogatói útvonalat kijelölni. Ebben a kiállításban a történeteknek, a történetek sorrendjének nagy szerepe volt az értelmezésben. Ezt azzal segítettük, hogy a kiállítóteret mint egy hatalmas társasjáték mezői képzeltük el, ez a „játéktábla" lett a kiállításban a padlóra felfestve: lépésről lépésre, mezőről mezőre lépve ismerhették meg a látogatók a kiállítás, a főszereplő lányok történeteit. A feladatot nehezítette, - de ebben is segített a játéktér ötlet - hogy a kiállítótérnek egy bejárata van, így a látogatói útvonal tervezésénél figyelembe kellett venni, hogy ugyanott jön be, és megy ki a látogató. Kiállítótér, látványterv, design A kiállítás látványtervének alapgondolatát meghatározta maga a kiállítótér. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felső-Tiszavidék tájegységében található Sonkádi csűr évtizedek óta a múzeum egyik időszaki kiállításoknak helyet adó építménye. Mégis ez a kiállítóhely csak alapokat jelent, hiszen adottságainál fogva nem rendelkezik a modern kiállítóterek neutrális tulajdonságaival. A 19. század derekán emelt, hatalmas talpas-vázas zsilipéit tölgypalló oldalú épület a széklábas hosszúcsűrök tipikus példája. Magas tetejét tölgyfazsindely borítja. Mindkét végén kétszárnyú nagykapu nyílik, melyeken át a megrakott szekérrel be és kihajthattak. Az óriási csűröket elsősorban gabonatárolásra és cséplésre használták. A felső tér hangsúlyos építészetei elemei, a tetőszerkezet széklábai meghatározzák a kiállítóteret. Ezért a kiállítás installációját természetes anyagok, fafelhasználásával alakítottuk ki. A látvány másik meghatározó eleme volt, hogy a kiállítás középpontjában lévő, leghangsúlyosabb tárgy együttes, a gyerekszobabútor, és annak egyik jellegzetes díszítőeleme és színvilága jelenjen meg a kiállításban. így a bútor alapszínének a kéknek egy árnyalata lett a kiállítás főszíne, az ágy art deco stílusú formavilága pedig az installáció meghatározó formajele. A csűr egyszintű, egy légterű terét beugró rekeszekkel és a folyamatosan, szerpentinszerű téremelkedéssel, majd a lépcsőkkel és a gyermekek számára csúszdával megközelíthető központi „játszó"-térrel és a két oldalán kialakított galériával tagoltuk. A kiállítás arculata egyetlen, igen erős ötletre épült, így ez emblematikusan jelent meg magában a kiállításban, a meghívón, a plakátokon, az információs anyagokon, a múzeum honlapján egyaránt.

5 Ezek a bannerek voltak láthatók meg a múzeum bejáratánál, a kiállítótér bejáratánál, a kiállításhoz vezető úton, és a kiállításban egyaránt. 2. kép. A kiállítás látványterve (Tervező: RAJCSÁNYI Balázs) 4. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évek óta folytat minőségi és mennyiségi látogatókutatást. Az köztudott, hogy a múzeum egyik legfontosabb látogatói rétegei a kisgyermekes családok képeik. Ez is segítette a kiállítás célközönségének meghatározását. 5. Természetesen a kiállítás saját arculata mellett kapcsolódnia kellett a múzeum éppen abban az évben megújult arculatához, valamint a Reneszánsz Év programsorozat arculati kézikönyvében megfogalmazott elvárásokhoz egyaránt. 183