Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
H. Csukás Györgyi: Pinceajtók a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken
10, kép. Soproni barokk kapu borított ajtószárnyakkal (Fapiac I I. sz.) (H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 2010.) hogy a legerősebbnek tartott zár a belső pincét, az abban tárolt bort védte, hisz a prés vagy a súlyos dongás edények elvitelétől kevésbé kellett félni. Ma már nehéz az erősen átalakított, vagy már eleve romos, hiányos állapotukban dokumentált építményeknél megállapítani, milyen meggondolás szerint készítették a kölkes fazárt a présház- vagy a pinceajtóra. A paloznaki pincénél a kölkes fazárnak a pinceajtónál való elhelyezését kellőképpen indokolja, hogy a pince előbb épült, mint a présház. Más esetekben feltételezhető, hogy azért került a kölkes zár a belső pinceajtóra, mert a nagyméretű, végorsós prések használata idején sok présház lepadlásolatlan volt. Ilyen esetben a padlásajtón vagy a tetőn keresztül viszonylag könnyen be lehetett a présházba jutni, ezért célszerűbb volt magát a pinceajtót erősebb zárral ellátni. Az ácsszerkezetű, fasarkos, bárdolt tölgyfaajtók a Balaton-felvidéken már csak a szőlőhegyeken lelhetők fel, pince- vagy présházajtóként. Bár többségük díszítetlen, fennmaradtak vésett, geometrikus díszekkel ellátott ajtószárfák, vésett, faragott díszítéssel ellátott ajtószárnyak is, különösen a korai emlékanyagban. A Balatontól délre és nyugatra elterülő füstöskonyhás területen, ahol a faépítkezés hosszabban fennmaradt, az ácstechnikájú, bárdolt ajtók a 20. században még a faluban is fellelhetők voltak füstöskonyhák ajtajaként, bár egyre gyérülő számban. 3 7 I I. kép. Egyszárnyú, borított présházajtó, szemöldökgerendáján 1819-es évszámmal, Káptalantóti-Bácsi dűlő (H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 1990.) Míg az egyszárnyú, fasarkos, bárdolt tölgyfaajtók, kölkes fazárak egyre ritkábbá válnak napjainkra, addig a következőkben ismertetendő, nagy múltú és országszerte elterjedt borított ajtók jelenleg is nagy számban megtalálhatók minden pincetípusnál. Ezek a présház- és pinceajtók kétrétegűek, és már nem fatengelyesek, hanem vaspánttal felszereltek, amelynek gyűrűs vége a tokba erősített vaspipán fordul. Az ajtók tölgyfa lapjára kívülről fűrészelt, gyalult fenyőfa lécek vannak gömbölyű fejű kovácsoltvas szegekkel felszegezve. A két réteg együttesen éri el a korábbi bárdolt tölgyfaajtók vastagságát. 3 8 Az ajtók már rendszerint kétszárnyúak, bár akadnak - különösen a 18. századi, 19. század eleji példányok közt - egyszárnyúak is. Az ajtószárnyak belső oldalán két fa heveder fogja össze az ajtószárnyakat alkotó tölgyfa pallókat, rendszerint ezekre erősítik az ajtópántokat, amelyek vége gyűrűs kiképzésű. Ezeket az ajtókat már szegezett vas zárakkal látták el. Az ajtók borításához szükséges fűrészelt fenyőfa deszkákat, léceket felsőőrségi fuvarosok szállították a Balaton-felvidékre, az onnan elszállított borért cserébe. 3 9 Az ajtóknak esztétikus, változatos megjelenését a borítólécek ötletes, változatos elhelyezése, a lécek széleinek profilált kiképzése, és olykor az ajtószárnyak hangsúlyos részeinek faragott rátétekkel való kiemelése biztosítja. A léceket néha csak simán egymás mellé szege37. JANKÓ János már a 20. század elején arról írt, hogy a fasarkos tölgyfa ajtók a falusi házakból kiszorultak, és csak a szőlőhegyeken lelhetők fel: 1902. 206. Falusi háznál való előfordulására: GÖNCZI Ferenc 1914. 430^33.; ZENTAI Tünde 1991. 122.; LAJTOS Miklós 2008. 84., 203. 38. A Büki-pince ajtajának vastagsága 5 cm, a tengely körüli vastagabb részen 10 cm. A balatoncsicsói présházpince borított ajtajának vastagsága 7 cm. 39. CSOMA Zsigmond 1988. 148-153. 40. Számos ilyen ajtót közöl VAJKAI Aurél, de fellelhetők a Balaton-felvidékről készült albumok, útikönyvek, népi építészeti könyvek illusztrációi közt is. KRIZSÁN András-SOMOGYI Győző 2010. 96
