Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

H. Csukás Györgyi: Pinceajtók a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken

7. kép. A paloznaki Bartl-pince belső pincéjének ajtaja a kölkes fazárral (H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 2004.) Vörösberényből és Pécsely, Meggy-hegyről is. 2 6 A piaris­ták dörgicsei és kékkúti pincéje is famennyezetes, kőfalú épület volt, amelyeket csak az i 820-as években építettek át bolthajtásosra. 2 7 Noha a fa felhasználását épületfalnak Mária Terézia 1772-es erdőóvó rendelete óta újabb és újabb megyei rendeletekkel is korlátozták, ezek betartá­sa, betartatása a helyi körülményeken is múlott. Ahol egyébként is nagy volt a fahiány, de rendelkezésre állt más építőanyag, mint a Balaton-felvidéken, az átállás gyors volt. Ahol viszont még nem szorultak úgy vissza az erdők, ugyanakkor a fát pótló új építőanyag a bor tárolá­sa szempontjából kevésbé volt megfelelő, ott a földesúr­nak sem állt érdekében a rendelkezéseket szigorúan be­tartatni. Jellemző, hogy a fával való takarékoskodást előbb a présházon kezdték, az már gyakran sövényfalú, földfalú, amikor a pince továbbra is boronafalú. 2 8 Keszt­hely környékén a faépítkezés sokkal tovább fennmaradt, mint a Balaton-felvidéken, és a kőépítkezés sem vált olyan kizárólagossá. Előfordultak mór falú épületek is, és szinte jellemzőek voltak a vegyes falazatú, gyakran bizo­nyíthatóan nem egyidejűleg készült építmények, amint arról a Keszthely környéki falvak hagyatéki leltárai is tanúskodnak. 2 9 A Balaton-felvidéken, ahol szinte minden falu határában hozzáférhettek a kőhöz, ugyanakkor épp a szőlők kiter­jesztése és a szűk faluhatár miatt szűkében voltak az épí­tőfát adó erdőknek, a kő építőanyag igen gyorsan tért tu­dott hódítani. Elősegítette ezt, hogy a kőépítkezésnek itt már a középkorra visszanyúló hagyománya volt, amint ar­ról történeti adatok mellett a fennmaradt alsóörsi udvar­ház és a régészetileg feltárt kő kúriák tanúskodnak. 3 0 Ha­marosan általánosan elterjedt a kő dongaboltozat építésé­nek technikája is a társadalom minden szintjén. Mindez a pincéknek a korábban ismertetett megfelelő terepre ülte­tésével, tájolásával és alaprajzi elrendezésével együtt a bol­tozott kőpincéket a lyukpincékkel közel azonos kvalitású­vá tette, ami a bor minőségére is kihatott. 3 1 Az épület­anyag-váltás éppen abban az időszakban ment végbe, ami­kor a török kort és kuruc-kort követő konszolidáció után a szőlőfeldolgozás és bortárolás színtere végleg a szőlő­hegyre tevődött át, és nagy számban épültek új pincék. Noha szőlőhegyi pincékre, hajlékokra vonatkozó adatok­kal korábbról is rendelkezünk, a pincés szőlők csekély szá­ma a jelentős számú szőlő adás-vételről szóló 17. századi bevallásban arról tanúskodik, hogy akkor a szőlőfeldolgo­zás és bortárolás elsődlegesen még a faluban történt. A 18. 26. VAJKAI Aurél 1938.29.1. 13. ábra III.; 1963. 174. 27. H. CSUKÁS Györgyi 2006.55. 28. CSOMA Zsigmond 1988-89. 367-374.; KNÉZY Judit 1991. 535. 29. BENDA Gyula 1997. 302.; 2005. 30. HOLUB József I960, 198.; RAINER Pál 1997. 3 I. Tanúskodnak erről azok a paraszti vélemények is, amelyek a bolthajtásos pincét tartják bortárolás szempontjából legelőnyösebbnek: CSOMA Zsigmond 1982. 343.; A Balaton-felvidéki bortárolás fejlődésére, a felszíni présházpincék átalakulására: VINCZE István 1958. 92-93. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom