Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Gombosi Beatrix: Mestergerendák a Kisalföldön – „Isten kegyelmibül ípítette…”
25. kép. A datálások első számjegye nagy változatosságot mutat. A kisalföldi mestergerendák alapján a gyűjteményt rajzolta: BABICS Ágota, 2002. 46. 27. kép. Ékrovással díszített mestergerenda (1888) részlete. Szénkréta másolat pauszpapírra. Rábapatona, Szent István u. 13. A házat 2005 előtt lebontották. 28. kép. Oszloptornácos lakóház. Rábapatona, Zrínyi Miklós u. 24. (GÉBER József felvétele, 1997.) 26. kép. Minden oldalán festett gerendavég. Rábapatona, Zrínyi Miklós u. 22. Hátsó szoba (NAGY István felvétele, 2000.) jellemzői, de az 1888. évi mestergerendán is ezt a technikát alkalmazták egy archaikus életfa kompozícióhoz (27. kép). A 19. század közepén gyakorivá váló domború faragás kiemelkedő példája az 1876-ban készült mestergerenda (Zrínyi Miklós u. 24.) (28-29. kép). A lapos vésővel kimélyített szövegpajzsba elszórtan csillagmintát ütöttek be, növelve a plaszticitás hatását. A felirat a szövegtagoló motívumokkal együtt kiemelkedik a háttérből. A felirat felett félköríves vésővel karéjos szalagdíszt (futó kutya) faragtak (30. kép). A mestergerendák és a keresztgerendák élei is szinte kivétel nélkül élszedettek, profi Igyál u segítségével kialakított, változatos, dekoratív mintázatot mutatnak. A jól kiszárított faanyagú mestergerenda volt alkalmas faragásra és beépítésre, hiszen ellenkező esetben könnyen meghasadt, és lényegesen veszthetett teherbíró képességéből. Ennek érdekében a fa kivágása után két végét befedték, hogy a hirtelen kiszáradástól megvédjék, és éveken keresztül fedett helyen tárolták. 2 9 Szokásos volt, hogy a mestergerenda felső részét behasították és kiékelték, védve a véletlenszerű megrepedéstől (lásd katalógus). A gerendákat natúr színükben meghagyták, vagy bepácolták barnára. A mestergerendát és a födém többi elemét is oldott viasszal, olajjal kenték át, mely egyben állagmegóvási és esztétikai szerepet is betöltött. A mestergerendák festése, motívumok Az ács vagy asztalos végezte a faragást követően a mestergerendák festését is. A kisalföldi mesterek ezirányú munkáiról keveset tudunk, a levéltári források feltárása még várat magára. H. CSUKÁS Györgyi az ácsok és asztalosok árszabásait vizsgálva általánosan megállapította, hogy a munka árát elsősorban a festék színe, minősége befolyásolta, kevésbé a motívum jellege. 3 0 A faragásra a virágzás mikéntjére ritkán térnek ki az árszabások. A tarkázás, virágzás olajfestékekkel történt: piros (minium, vagy angolvörös), kék (ultramarin vagy kék okker), zöld (cinóber vagy zöldföld), sárga (világos króm vagy világos okker), fehér (ólomfehér vagy cinkfehér) fekete (krómfekete). 3 1 A 19. század második felében, a festett bútorok nagyszámú megjelenésével vált igazán gyakorivá a mestergerenda festése. BAKÓ Lajos 1961-ben így fogalmazott a barbacsi mestergerendákról: „A régebbi házak (150 éves és annál idősebbek) mestergerendái csak vésettek, faragottak. A 29. Itt szeretném megköszönni Bálint János építészmérnök kollégámnak a famegmunkálásra, a faragástechikákra vonatkozó útmutatásait. 30. H. CSUKÁS Györgyi 1996. 8. 3 I. PÁLOS Ede 1906. 166.; BABICS Ágota 2000. 9. 56
