Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szőke Judit: Asszimiláció, cionizmus, antiszemitizmus – Valós és szimbolikus küzdelmek a magyar sportéletben a két világháború közötti Magyarországon

A Vívó és Atlétikai Club sporttevékenységéről először 1908 májusában hallunk, futballcsapatuk bemutatkozó mérkőzése kapcsán. A csapat 1908 és 1910 között a har­madosztályban foglalt helyet, 5 6 majd szépen fejlődő játé­kuknak köszönhetően még ebben az évben felkerültek a másodosztályba, ahol egészen 1921-ig játszottak. Ekkor komoly változás következett a VAC futballszakosztályát illetően, hiszen az 1921. évi oszi szezont már az első osz­tályban kezdte a csapat, mely még ebben a szezonban aratta pályafutása egyik legnagyobb győzelmét, 1921 no­vemberében ugyanis 1:0-ra verte nagy riválisát, az MTK­t. 5 7 Az elbizakodott MTK feletti győzelem meglehetősen nagy port kavart, és végleg bejuttatta a kis cionista klubot a köztudatba. Az 1921-1922. évi oszi bajnoki szezont a VAC a bajnokság hetedik helyezettjeként zárta. Érdekesség, hogy 1908 novemberében, egy BEAC-VAC (3:2) barátságos mérkőzés során a VAC játékosai rendkívül durva, erőszakos játékstílust produkáltak, 5 8 mely vád a későb­biekben, a csapat fénykorát jelentő 1920-as években is több­ször érte a Vívókat. Ez a durva, „kick and rush" stílus, mely­nek alkalmazása során még a jóval erősebb fizikumú focisták­nak is komoly sérülést okozhattak, a játékosok technikai képzetlenségéről, tapasztalatlanságáról tanúskodik. Játékstílu­suk aztán az évek során természetesen folyamatosan csiszo­lódott, de sosem értek fel a rendkívül technikás, szép skót fo­cit játszó MTK stílusával és mindvégig megmarad játékukban a kissé erőszakos, durva jelleg. Természetesen nem a VAC volt az egyetlen csapat, melynek mérkőzésein előfordultak hasonló esetek, mégis az ilyen jellegű tudósítások arra enged­nek következtetni, hogy a Vívók gyakran erőszakos megmoz­dulásaikkal igyekeztek lefaragni az ellenfél technikai, vagy erőfölényéből. Az is egyértelmű, hogy mindez nem volt jellemző minden egyes futballistára, de természetesen néhány renitenskedő játékstílusa gyakran rányomta a bélyegét az egész meccsre, vagy az adott csapat teljesítményének meg­ítélésére. A klub ezen sajátosságait a szélsőjobboldali, antisze­mita lapok gyakran előszeretettel hangsúlyozták, természete­sen erősen eltúlozva az eseményeket. SCHLOSSER Imre edzősége alatt zajlott le a VAC és a magyar futballsport történetének egyik legsúlyosabb botránya, melynek két főszereplője a testvéregyesületek­ként feltüntetett, ideológiailag azonban éles ellentétben álló, cionista VAC és az asszimiláns MTK csapatai és szur­kolói voltak. 1922. október elsején, a héber naptár sze­rint 5683. Tisri 9-én, Jom Kippur előnapján a Hungária körúti MTK stadionban mérkőztek meg egymással a baj­noki cím védői és a cionisták. A meglehetősen nagy láto­gatottságú meccset 2: l-es VAC vezetésnél, a befejezés előtt fél órával kénytelen volt lefújni Klug bíró, a játéko­sok és a szurkolók között ugyanis egy, a VAC-nak ítélt I I ­es miatt hatalmas verekedés tört ki, melyet a rendőrség csak erősítés segítségével tudott felszámolni. 5 9 Bár a hasonló jellegű botrányok nem voltak egyedül­állóak a magyar futball történetében, ez az eset több ok­56. Nemzeti Sport, 1908. augusztus 29. 57. Nemzeti Sport, 192 I. november 28. 58. Nemzeti Sport, 1908. november 14. 59. SZEGEDI Péter 2005. 42. 60. Magyarság, 1922. október 3. 61. Sport és Társadalom, 1922. október 15. 6. kép. A VAC bálja a Sorrento kávéházban 1923-ban (Maccabi VAC archívum) ból is felkeltheti a témával foglalkozók érdeklődését. Egy­részt rendkívül izgalmas - ahogy azt SZEGEDI Péter tet­te - megvizsgálni, hogy az egyes sajtóorgánumok hogyan vélekednek az eseményekről, melyik hogyan interpretál­ja a botrányt és az azt követő eseményeket. „Olyan testvérharc folyt le vasárnap délelőtt a Hungária úti sporttelep hatalmas arénájában, amilyenhez hasonlót aligha jegyeztek fel ez ideig a magyar labdarúgósport év­könyvei. Ezúttal egymás között játszottak a neológok és or­todoxok és a nézőtér sok ezer főnyi közönségén is meglát­szott, hogy az MTK megszokott és mérsékelten viselkedő közönségével szemben teljes felkészültséggel vonultak fel a másik párt, a cionista voltát hangosan hirdető VAC fanatiku­sai, telve alig leplezett gyűlölettel az ellenfelük iránt, akiket hitehagyottaknak tartanak. " 6 0 Rendkívül érdekes, hogy amíg a Sporthírlap és a cio­nizmusról meglehetősen tájékozatlanul tudósító szélső­jobboldali Magyarság a két klub közötti világnézeti azo­nosságot hangsúlyozza, testvérharcként interpretálva az eseményeket, addig a VAC lapja szigorúan elhatárolódik az MTK-tól és annak mindenféle tevékenységétol, meg­tagadva a testvér jelzőt: „Meg kell állapítanunk, hogy a testvérharc emlegetése nem egyéb üres és tartalomnélküli frázisnál. Az MTK nekünk éppúgy testvérünk, mint például az FTC, vagy a Vasas, vagy a MAC. A VAC-nak az MTK-val soha, semmi néven nevezhető kapcsolata nem volt. Az MTK a VAC-ot soha semmiféle körülmények között nem támogatta; sem a II. osztályban, még kevésbé az I. osztályban, sot abban az időben, mikor a VAC-nak emberfeletti harcot kellett vívnia igazságáért, hogy az első osztályba bejusson, az MTK rossz­akaratú semlegességet tanúsított velünk szemben. " 6 I A VAC szerint az incidens a bíró gyengeségének és balítéleteinek köszönhető, és úgy vélték, az MTK-nak jól jött ez a fajta botrány, mert így elterelődött a figyelem a futballpályán nyújtott gyenge teljesítményükről. A VAC korántsem gondolta úgy, hogy az MTK-val bármiféle sors­279

Next

/
Oldalképek
Tartalom