Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szőke Judit: Asszimiláció, cionizmus, antiszemitizmus – Valós és szimbolikus küzdelmek a magyar sportéletben a két világháború közötti Magyarországon
azonos társadalmi rétegből kerültek ki. 4 4 Ideológiájukban, politikai nézeteikben, sőt talán vagyoni helyzetükben azonban jelentősen eltértek az MTK sportolóitól, támogatóitól. A VAC tagjai ugyanis korántsem törekedtek a magyar társadalomhoz való asszimilációra, nem tettek erőfeszítéseket vallási, etnikai hovatartozásuk eltitkolására, sem családneveik magyarosítására. A két klub eltérő ideológiai hátterére rendkívül jó példa a szélsőjobboldali Magyarság - hitelességében természetesen megkérdőjelezhető, de a két csapat közti különbségeket mégis jól érzékeltető - tudósítása, mely szerint egy MTK-VAC futballmeccsen a VAC cionista szurkolói „Előre Izrael!" felkiáltással buzdították csapatukat, mire az MTK drukkerek „Rajta magyarok!"-kai válaszoltak. 4 5 Mindebből jól látszik, hogy az asszimilációs stratégia nem volt elfogadható lehetőség a VAC, az egyetlen kizárólagosan zsidó tagokkal működő sport klub számára. Az is bizonyos, hogy az egyesület éppen sajátos ideológiai háttere és zártsága miatt korántsem rendelkezett olyan széles társadalmi bázissal, mint a zsidó polgárság nagy részét maga mögött tudó MTK. DÖMENY Lajos meglehetősen fiatalon, 1914. szeptember 6-án, a galíciai fronton vesztette életét. 4 6 A klub azonban tovább működött a DÖMÉNY által lefektetett alapokon, és bár sosem volt Magyarország legjelentősebb sportegyesülete, mégis jó néhány élsportolót nevelt ki, akik jelentős eredményekkel gazdagították a magyar sporttörténetet. A VAC ügyvezető elnöke és mecénása éveken keresztül KLEIN Elek volt, alelnökei pedig 1923-tól a volt főtitkár, dr. GOLDMANN Benő orvos, valamint Rosenberg Emil nagykereskedő. A VAC kezdetben csak vívó és torna szakosztályt működtetett, a szakosztályok száma azonban, az MTK-hoz hasonlóan folyamatosan bővült, idővel egyre több sportág gyakorlására volt lehetőség a Vívó- és Athlétikai Club keretein belül. A két világháború között a VAC-nak a következő szakosztályai működtek: futball, torna, atlétika, vívó, úszó, turista, kézilabda, tenisz, asztali tenisz, kosárlabda. Ezeken kívül működtek még birkózó és talán boksz szakosztályok is, ezekről azonban a források hiányában vajmi keveset tudunk. 4 7 A VAC tehát „all round" sportklubként minden sportágat igyekezett felvenni és művelni, legyen szó akár egészen új, modernnek számító sportokról, mint a kézilabda, vagy a kosárlabda, akár a hagyományos, polgári testkultúrához kötődő tornáról, az arisztokratikus atlétikáról, vagy az úri sportágnak számító teniszről, esetleg a munkásosztály körében népszerű birkózásról. 4 8 A szakosztályok és a VAC által űzött sportágak sokszínűségéből megint csak az egyesület - az MTK-tól eltérően - vegyes társadalmi összetételére következtethetünk. A sportklubba való felvételnek tehát egyetlen kritériuma a zsidó származás és a cionizmus ideológiájával való azonosulás volt, a sportolók társadalmi háttere nem volt mérvadó a klub vezetősége és szurkolóik számára. 3. kép. Ismeretlen VAC tornászok (Maccabi VAC archívum) 4. kép. Kardos J. -né édesanyjával VAC tornatermében (Maccabi VAC archívum) Az MTK-val ellentétben a VAC egyesületének sosem volt saját sporttelepe, eleinte a VII. kerületi Wesselényi utca 44. szám alatt működő iskolában üzemelt a klub titkársága és több szakosztálya, 4 9 majd a harmincas évektől az Abonyi utcai Zsidó Gimnáziumban létesült modern tornacsarnok és sportpálya a VAC sportolói számára. Az 44. Forrásul szolgálhat Hugo MEISL már említett cikke, valamint találunk utalásokat a Sport és Társadalom egyes számaiban is. Sport és Társadalom, 1922. október 15. 45. SZEGEDI Péter 2006. 70. 46. UJVÁRY Péter 1929. 204-205. 47 Ezt a keveset is a Sport és Társadalom néhány megjelent számából tudjuk. 48. SZEGEDI Péter 2005. 19. 49. Sport és Társadalom, 1922. szeptember 8. 277
