Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szőke Judit: Asszimiláció, cionizmus, antiszemitizmus – Valós és szimbolikus küzdelmek a magyar sportéletben a két világháború közötti Magyarországon

Szőke Judit ASSZIMILACIO, CIONIZMUS, ANTISZEMITIZMUS Valós és szimbolikus küzdelmek a magyar sportéletben a két világháború közötti Magyarországon Ahogyan azt korábban már számtalan tanulmányban, előadáson és tudományos munkában is hangsúlyoztuk, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum részéről sem a kutatásokat, sem a dokumentálást, sem pedig a kiállítási koncepciót nem szabad lezárni a 20. század kezdetén, vagy az I. világháborút megelőző években, ahogy azt korábban eleink gondolták. Szükség van a tudományos és a telepítési/kiállítási koncepciók tematikai-, idő- és térbeli kibővítésére, a felmerülő társadalmi és tudományos igények kielégítésére. Az időbeli bővítés jegyében született meg a Skanzen középtávú fejlesztési tervében is kiemelt helyen szereplő 20. századi épületegyüttes gondolata, és készült el „A 20. század falusi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának változásai" című, K 62412. számú OTKA kutatási program (2006-2009), melynek folytatása K82I03. számmal 2010-ben indul és az elkövetkező négy évben, 2014-ig tart. Célunk, hogy a lehető legteljesebb képet adjunk a hagyományos paraszti társadalom és életmód felbomlását követő évtizedek városi és falusi lakosságának életkörülményeiről, építészetéréről és lakáskultúrájáról. Ugyanakkor az időbeli bővítés mellett a Skanzen, követve a nemzetközi tendenciákat, a kutatások tematikai kiterjesztését is szükségszerűnek ítélte. Úgy véljük, hogy a tudományos munka és a bemutatás nem korlátozódhat a falusi társadalom kulturális jelentéstartalmainak feltárására, a parasztság mellett más társadalmi rétegek kutatására és interpretációjára is törekednünk kell. Ilyen, új társadalmi rétegként jelenik meg, - s erre a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban már van is példa - a városi zsidó polgárság, a városi szegény rétegek, az ipari munkásság, vagy akár a társadalom marginális csoportjai, melyeknek életmódja és építészete éppolyan jelentőséggel kell, hogy bírjon, mint a paraszti kultúra megjelenítése. A tematikai bővülés része kell legyen a lakóházakon kívül az egyéb, közösségi célokat szolgáló épületek bemutatása is, gondolunk itt műhelyek, községházák, egészségügyi-, kulturális- és oktatási épületek, vagy éppen sportlétesítmények megépítésére, valamint a hozzájuk kapcsolódó közösségi tevékenységek megjelenítésére, és adott esetben a mögöttük rejlő társadalmi jelentéstartalmak kibontására is. Természetesen az elmúlt évtizedek életmódjának és lakáskultúrájának változásaira irányuló múzeumi kutatások rendkívül sokrétűek és szerteágazóak. Olyannyira, hogy a felépülő tájegységben nem ölthet testet minden tudományos eredményünk. Mégis, rendkívül fontosnak és a Skanzen, valamint a szakma jövőjét illetően elengedhetetlennek tartjuk, I. SZEGEDI Péter 2005. 20. hogy ezek a kutatási eredmények valamilyen formában napvilágot lássanak, konferenciákon, tanulmánykötetekben, vagy akár a Ház és Ember hasábjain. A fent vázolt koncepcionális változásokba illeszkednek tehát a következő, a 20. századi falusi és városi életmód egy- egy aspektusát bemutató, azt meglehetősen alaposan feltáró tanulmányok is. Képet kaphatunk belőlük a 20. század folyamán a vidéki településeket is elérő, egyre szervezettebb formában működő, a társadalom szimbolikus tereként is értelmezhető sport identitás és közösség formáló szerepéről, az egyes sportegyesületek társadalmi beágyazottságának jelentőségéről, valamint a nagyvárosi futballklubokhoz kapcsolódó jelentéstartalmakról. A szerkesztők Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy a társadalom szimbolikus terét képező sportban hogyan jelenik meg a kollektív identitás, hogy az egyes közösségek milyen módon fejezik ki társadalmi pozíciójukat, célkitűzéseiket, a világról és saját magukról alkotott elképzeléseiket. A sportban ugyanis nemcsak egyének, vagy csapatok versengenek, hanem a mögöttük álló, sportáganként eltérő társadalmi bázissal rendelkező közösségek is.

1 Az eltérő jelszavak, buzdítások, a mezek választott színe, a csapatok jelvényei vagy a klub elnevezése, tagsága mind az egyesület társadalmi beágyazottságáról, célkitűzéseiről, ideológiai-é és eszmerendszeréről árulkodnak. Arról, hogy az adott sportklub mögött milyen közösség áll, hogy az hol helyezkedik el a társadalmi erőtérben, valamint, hogy miként határozza meg önmagát a többi egyesülettel szemben. Ebből a hipotézisből kiindulva szeretném megvizsgálni a két világháború közötti sportélet egy sajátos szegmensét, a cionista sportot és annak magyarországi megjelenését. Vizsgálatom fő tárgyát egy budapesti cionista sportegyesület, a Vívó- és Atlétikai Club (rövidítése: VAC) képezi. Arra keresem a választ, hogy mit jelent az egyáltalán, hogy egy, főként zsidó tagsággal rendelkező sportszervezet asszimiláció párti, vagy cionista? Hogyan jelennek meg ezek az eltérő célkitűzések, beállítódások a sportban, milyen kézzelfogható különbségeket tapasztalunk a két egyesület megnyilvánulásaiban? A kutatás során a cionista VAC ellenpólusaként az asszimiláns zsidókból álló, felekezeti, etnikai sajátosságát nyíltan nem deklaráló MTK-t állítottam, melynek motivá271