Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Tóthné Pásztor Ágota: A társadalmi csere színterei – Egyesületi székházak Balmazújvároson a 20. század első felében
Tóth né Pásztor Ágota A TÁRSADALMI CSERE SZÍNTEREI Egyesületi székházak Balmazújvároson a 20. század első felében A magyar néprajzi kutatás a közösségi épületeket részint funkciójuk szerint - függetlenül építtetőjüktől, tulajdonjoguktól -, részint közösségi tulajdonosuk szerint (a falu-, egyházközösség, közbirtokosság vagy egyéb közösség) különíti el. Utóbbiak lehetnek közönséges lakóházak is.' Jelen tanulmány - a mind funkciójukat, mind tulajdonosukat tekintve közösségi épületeket - az egyesületi székházakat állítja középpontba. A magyar parasztság társadalmát, kultúráját évszázadokon keresztül hagyomány által közvetített intézmények szervezték, a 18. század végén, a 19. század elején azonban elindult egy olyan folyamat, amelynek hatására elkezdődött a kultúra és a társadalom az addigiaknál gyorsabb változása, a paraszti polgárosulás. 2 VEREBELYI Kincső a parasztság polgárosodási mozzanatainak szentelt kutatások értékelése kapcsán írja, hogy a „kulturális folyamatok - többszörös áttételen keresztül - a művelődés intézményesült hálózatának közvetítésével juttatják érvényre a maguk intencióit és megállapításait." 3 A művelődés intézményesült fórumai körébe tartozó egyesületek, a különböző egyletek, körök, kaszinók a polgárosulás folyamatának keretében a 19. század második felétől jelentek meg a parasztság körében. 4 SZILÁGYI Miklós az egyesületi formában működő gazdakörökkel kapcsolatban írja, hogy e szervezetek székháza „volt a kultúrálódás, a szórakozás legfőbb színtere. Kettős értelemben is: kifejezte a parasztos kulturális eszmények meghaladásának igyekezetét (volt olvasóterme, lehetett kártyázni, sakkozni, biliárdozni, az udvaron kuglizni, a lányok-legények műkedvelő előadásokkal szórakoztatták a falu népét stb.), de maradéktalanul kiszolgálta a helyi hagyomány szentesítette közösségi szórakozásokat is (bálok)." 5 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. Munkám során a fentiekből kiindulva az egyesületekre, pontosabban az egyesületi formában működő szervezetek székházaira fókuszálok. MOLNÁR Mária írja, hogy a paraszti társadalomban számos ismeret szerzésére, cseréjére a formális intézmények biztosították a terepet és a cserék társadalmi jellege szimbolikus értékkel ruházza fel a cserék színterét is, amely többnyire többféle cserekapcsolat színtere is volt. 6 A balmazújvárosi egyesületi székházak forrásanyagának feldolgozásával e folyamat értelmezésére koncentrálok. Bemutatom a szervezetek székházait, az épületek történetét, építési hagyományait, a funkció és a forma bonyolult összefüggéseit. A kutatás 7 forrásbázisát az egyesületi élethez kapcsolódó, az egyesületek engedélyeztetésével kapcsolatos dokumentumok, 8 a Semsey Andor Múzeumban található egyesületi adattár, 9 VERES Péter munkái, 1 0 valamint saját gyűjtéseim adják." Számos interjút készítettem régi körtagokkal, szisztematikusan feldolgoztam az 1905-ben alakult Olvasó Népkör jegyzőkönyvét, amelyet a ma is működő Rákóczi Olvasó Népkör őriz, valamint PÁL István 12 a 48-as Körrel kapcsolatos visszaemlékezéseit. Egyesületi székházak Balmazújvárosi kutatásom során kiderült, hogy igen fontos szerepet játszott a különböző egyletek, körök, kaszinók életében az, ha volt önálló székházuk. Eszerint, beszélgetőpartnereim következetesen azokat a szervezeteket említették a témával kapcsolatban, amelyek önálló székházzal rendelkeztek. A székházak léte azért kiemelten fontos a működés szempontjából, mert a saját H. CSUKÁS Györgyi 1997. 223. KÓSA László 1998.48-84. VEREBELYI Kincső e kutatások kapcsán írja, hogy a „társadalmi-gazdasági tényezőkre figyeltek inkább, és nem választották el a társadalmi folyamatokat a kulturális kölcsönhatásoktól." VEREBÉLYI Kincső 2005. 8. BALOGH István 1965. 554. SZILÁGYI Miklós 2000. 575 MOLNÁR Mária 2000. 505. Az egyesületi székházakra vonatkozó kutatás egy nagyobb, a balmazújvárosi egyesületeket középpontba állító néprajzi szempontú kutatómunka részét képezi, amely a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítványnál elnyert „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban" ösztöndíj támogatásával valósult meg. Hajdú-Bihar megyei Levéltár: A Balmazújvárosi Alsó-utczai Függetlenségi és 48-as Olvasó Egylet alapszabálya - HBmL. IV /B 905/b. 94. cs. 3296/1895; Egyesületek Nyilvántartó Könyve: HBmL. IVB. 921.1.; a Balmazújvárosi Olvasó Népkör alapszabályai: HBmL. IV B. 905/b. A balmazújvárosi Semsey Andor Múzeumban adattárából a Kossuth Kör jegyzőkönyvét és pénztárkönyvét (BUM. 75.59.1., 75.59.2.), a kör alapjában talált iratokat (BUM. 87.180.1.) a Polgári Olvasókör bútorjegyzékét (BUM. 77.39.4.) és a 48-as Kör pénztárkönyvét (BUM.80.76.2.) és a kör alaprajzának leírását (BUM. 74. 93. 2.) dolgoztam fel. VERES Péter munkáinak néprajzi jelentőségére több kutató is felhívta már a figyelmet. SÁRKÁNY Mihály 2000. 46.; SZILÁGYI Miklós 2001. 70. Beszélgetőpartnereim szemléletes ábrázolásait, valamint a további forrásokból vett idézeteket többnyire közvetlenül beépítem a szövegbe. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az idézett szövegeket dőlt betűvel különítem el. PÁL István 1920. január 29-én született. Az 1980-90-es években kezdte leírni emlékeit. A Paraszti Önéletírók pályázatán 1991 -ben díjazásban részesült. A 48-as Körrel kapcsolatos emlékeit az 1990-es években összegezte. Ez utóbbi, a köri életről szóló munkájából a Könyvtári Levelező/lap c. folyóirat több cikket is közölt. PÁL István 1995. 5. sz. 33-34., 7. sz. 39-40., 8. sz. 39-40. 255
