Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig

42. kép. Az elkészült épületegyüttes tavasszal tunk korábbi, már a I 9. századra megváltozott építési szokásokra, mint például a földfalazat kalodás szekrénynyel történő zsaluzására, a kőalap hiányára, az ollóágas feltételezett alkalmazására, továbbá a kályhás kemence, és ezzel a kívülfűtés falusi viszonylatban korai megjelenésére. Ezután kísérletet tehettünk arra, hogy e jelenségeket megpróbáljuk beleilleszteni az építőgyakorlat változás 18-19. századi országos és helyi összefüggéseibe. Láthattuk, hogy a fa háttérbe kerülésével, az új nem éghető földfalazatokkal, és az ezzel együtt terjedő, szabadkémények által megteremtett feltételek következményeként, a Felföld nyugati részén is, a külön konyhatér alkalmazásával, messzemenő folyamat indul el a tisztaszobával, a polgárosodás irányába. Megfigyelhettük a szögletes nagytestű kemence változását, házból (lakószobából) való fokozatos kiszorulását, amely a Felföld keleti oldalán is hasonlóan játszódott le, (ott a kabolás füstelvezetés miatt megőrizve a belülfűtés gyakorlatát). Felvillanthattuk a búboskemence és nyeregkemence határterületét. Láthattuk a konyhabeli középkemence hatására a korábbi padkán lévő kemence padlószintre kerülését, a vályog dongaboltozat teljes térnyerését, és már a takaréktűzhely térhódítását követően, a két utóbbi tüzelőberendezés kombinációit, ahol a kemencében már csak a kenyérsütés történt. Talán legbővebben került elénk a kályháskemencék használata, és felépítése. A harmadik részben a kúria rekonstrukció rövid leírását adtuk, és az építési, fűtési tapasztalatok alapján szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy a jövőben, (ez a kutatás egy iránya lehetne) egykori tüzelőberendezéseink jobb megismerése érdekében, technikai és hőtani méréseket, kísérleteket végezhetnének a szabadtéri múzeumok az újraépített berendezéseken. E „modellkísérletek" lehetőséget adhatnának korábbi ismereteink kiszélesítésére, és hasonló rekonstrukciók esetében, egzakt ismereteket nyújthatnának a téma iránt érdeklődők számára. 218