Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig

19. kép. III. (Hat kenyeres) kemence szájrésze a konyhában ványaira, mert a mára kialakult állapot: a kétoldalas kémény, a mindkét oldalon található tüzelő, illetve rakodópadka, a hátsó lakószoba eredeti füstelvezetés megszűnésének következménye. Az OMF dokumentáció rajzban és leírásban rögzítette a tüzelőket: „katlanház, falmasina, hatkenyeres kemence", de nem tért ki a füstelvezetésre. Ez a fontos építészeti elem, ha átalakítva, és megcsonkítva (tetősíktól kilógó részét elbontották), de fennmaradt, és sokat elárult a ház építésétől napjainkig történt változásokról. A kémény két boltöwel erősített dongaboltozatra épült, amely a pitvar osztófalára (vályogból rakott 65 cm-re benyúló falszakaszokra) helyezett, 18x20 cm keresztmetszetű bárdolt tölgygerendára (kürtőgerendára), illetve a hátsó falra támaszkodott. Eredeti oldalai a pitvar középvonalában futó, szintúgy tölgyből bárdolt keresztgerendára, és a konyhaelsőház felé eső oldalfalra támaszkodtak. A konyha bejárati nyílása 180x170 cm. Az eredetileg féloldalas, vályogból falazott szabadkéményt az osztozkodást követően átalakították át. A keresztgerenda kéményt tartó funkcióját megszüntették, és a hátsó helyiség felé is dongaboltozatot (bód, bót) építettek, amely formájával és téglaméretével is bizonyítja későbbi voltát (rajz, ábra, régi téglaméret: 28x14x7 cm, új, 32x 15x 10 cm). A kémény mindkét boltozata alatt, a szobák irányába is végeztünk falkutatást, és megtaláltuk a korábban használt világítókandalló és takaréktűzhelyek betorkolló füstnyílásait. 20. kép. Falmasina és kemenceszáj a füstterelővel A konyha jobb oldalán a fennmaradt „hatkenyeres" (III.) kemence (19. kép) szájrésze a vásárlás idejére már tönkre ment. (E kemence építésekor a korábbi II. kemenceszáj is áldozatul esett, csupán a felette lévő megkutatott falszakasz, gyengén íves már tapasztás nélküli kormos, égett felülete utalt egykori helyére, és felette egy kisebb öblű feltételezhető füstcsatornára.) A III. kemence feneke a talajtól 15 cm-es magasságban volt kialakítva. Vékony tégla burkolata alatt kokszsalak hőtartó réteg volt, amely feltehetően all. Világháború utáni megújítás alkalmával került felhasználásra. Alatta korábbi sóderes homokos feltöltést találtunk. A fűtés hatásfokának javítása érdekében ezen a kemencén a huzatszabályzást és a füst könnyebb távozását szolgáló falazott járatot alakítottak ki, a kemence mennyezet középvonalában, a falban, amely a padka felett 32 cm-re (középtávolság) jelenik meg (cuglik). Sütés idején vályogból készült dugóval zárták el, illetve szabályozták. A kenyér bevetését megkönnyítő, kis négyzetes, használat után deszkával betakarható gödörről is beszámolt egyik adatközlőnk, amelyet az 1930-as években még használtak. Ennek nyoma napjainkra eltűnt. A konyha szemközti falán a bejárat mellett került kialakításra a főként lúgzáskor, disznóöléskor használt katlanház, (hamuzórostély nélkül), csak egy fűtő nyílással, melynek neve: „kutka". Külön füstelvezetője nem volt. A konyha hátsó falához szorítva a sarokban kapott helyet egy takaréktűzhely (20. kép), sütője vidékünkön gyakorta előforduló módon, félig a platni alatt helyezke203