Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig

Rácz Jenő RESTAURATORI BEAVATKOZAS EGY NYUGAT-NOGRADI KISNEMESI KÚRIA REKONSTRUKCIÓJÁBAN Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig Nemzeti etnográfiánk jelentős lépést tett az építészeti objektumok jobb megismerése felé, amióta megindult szabadtéri néprajzi múzeumaink munkája és anyaggyűjtése. A válogatás, a megőrzendő és újraépítendő lakó- és gazdasági épületek tekintetében elsősorban a még fellelhető legrégibb emlékeket, archaikus megoldásokat, a pusztulásnak leginkább kitett fa alapú konstrukciókat (borona, zsilipéit, talpas-vázas, patics falszerkezeteket, ágasfás-szelemenes tetőket stb.) tartotta szem előtt. Ilyen szempontok alapján történt már 1932-ben is, GONYEY Sándor és BÁTKY Zsigmond közreműködésével, a balassagyarmati Palóc Múzeum udvarán az országban először múzeumi környezetben, Karancskesziből átszállított lakóház

1 kiválasztása és felépítése is. Azóta, a sokfelé megnyílt „skanzenek" és tájházak őrző, építő, bemutató munkája nyomán a tapasztalat is megnőtt ezen emlékek múzeumi szempontú áttelepítésére és bemutatására. A munkában - amely nem nélkülözheti a megfelelő előkészítő munkát, dokumentálást bontás előtt és közben, de az újraépítés szakaszaiban sem - mára együtt dolgozik etnográfus, építész, mesterember és restaurátor. Kutatás és tervezés előzi meg az esetlegesen elpusztult vagy átalakított fal, tető, nyílászáró vagy tüzelőberendezés eredeti, illetve a bemutatandó kornak megfelelő kialakítását. Külön feladatot jelent az épület vagy gazdasági egység korának meghatározása, ha erre nem derül fény, évszám, esetleg jelzés alapján, ilyenkor a térképek és egyéb írásos dokumentumok lehetőségeit is felhasználva. Ezen feladatok lehetőség szerinti elvégzése, a felkutatott dokumentumok és a vonatkozó szakirodalom, továbbá személyes gyűjtés alapján ismertetjük most nógrádi népi építészetünk egy érdekes emlékét a Csesztve melletti Bakópusztáról. A falu és egykori lakói Neve: a 19. századtól Bakópuszta, a 18. században Bakó, a I 3. század végétől a 16. század végéig Bakófalva. E korábbi, Hont és Nógrád várhoz tartozó, várjobbágyok és udvarnokok által lakott, Koplány

1 nevű település megosztását (1277) követően, az Anjou korban még esetenként, „felsew Kopplyan

1"-ként, név szerint először egy 1286. augusztus 27-én kelt oklevélben említve .Villa Bakou".

4 1922től közigazgatásilag Csesztve része. A történeti Hont és Nógrád megye határsávjában Balassagyarmattól gyalog két órányira (8 km), országúton I I km-re fekszik. Szomszédai: nyugatról a már említett Csesztve, dél felől Ersekvadkert, kelet felől Mohora, észak-északkelet felől Szügy, ahová, mint körjegyzőségi központhoz, a 19. század vége óta tartozik. Temploma nem lévén, hívei a csesztvei római katolikus és lutheránus egyházhoz számítják magukat, amelyek közül a katolikusok Balassagyarmat, az evangélikusok a török idők utántól Szügy anyagyülekezetéhez vannak filiálva. Hétközi alkalmat házaknál tartottak.

5 A faluban az evangélikus felekezetnek a tagosítási térkép tanúsága (1867) alapján haranglábja volt, amelyből a harangot számunkra ismeretlen időben és okból leszerelték, mert 1885-ben, Hamaridesz János kezdeményezésére újat

6 öntetnek. A katolikusok harangját és harangházát 1935-ben Foltényi Károly készítteti, amely ma is szolgál falunk halottainak búcsúztatásakor. Az evangélikusok felhagyott temetőjében még néhány sírkő őrzi a régi falu, kisnemes (Hudoba, Nándory, Pöstény, Paksy, Gáspár, Cece) családjainak emlékét. A Dubraviczky család temetkezőhelyét a Susina és Malom feletti dűlő határán elszántották a termelőszövetkezet munkagépei. A katolikus temetőben folyamatos a temetkezés. Mára összekeveredtek az egykori nemesek és nemesekből lett zsellérek, juhászok, de őrzik a családi összetartozás fontos kötelékét. A középkori lakosság, több faluban birtokos középnemes, kisnemes, a hozzájuk tartozó jobbágycsaládokkal a tizenötéves háborúig ( 1593-1606), majd a török kiűzése utáni visszatelepedéstől, néhány libertinus családdal, cselédekkel az első világháborúig élte a curiális falvak jellegzetes életét.

7 1. PM.A. 1086-94. ZÓLYOMI József 2000 in Nógrád Megye Népművészete 39. ábra. 2. GYÖRFFY György 1998. 259-60. 3. MOL. DL. 67. 303. 4. MOL. DL. 90. 791. 5. Az 1960-70-es években, hetente általában egyszer, az esti órákban, épületünkben gyűltek össze az imádkozni vágyó katolikusok. A házban a kereszten és szokásos szentképeken kívül márványból készített fogadalmi táblát, üvegből készült gyertyatartókat is találtunk, amely utalt a hely sajátos „szakralizációjára." 6. A haranglábat legutóbb Paksy Péter helyi birtokos nemes újíttatta meg a II. világháború előtt. 1973-ban bontották el, és a harangot az új csesztvei ev. templom tornyában használják tovább. 7. compossessurátus=közbirtokosság 193