Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
25. kép. Látogatók fogadása a bejáratnál (DEIM Péter felvétele) Az adaptáció egyrészt az előadói csoport preferenciái szerint jön létre, másrészt a múzeumi rendezvény térés időkereteinek rendelődik alá. A kiállításaihoz hitelesen illeszkedő szokásállapot eleven - tehát nem archív felvételek által történő - bemutatására csakis egyetlen enteriőrre vonatkoztatva és történeti rekonstrukcióban volna lehetőség. A történeti rekonstrukció és a folklorizmus között az a lényegi különbség, hogy míg az előbbi saját kedvére szelektál a hagyományból a továbbéltető megőrzés elsődleges céljával, a második esetében nem az elevenség és az önreprodukciós képesség megtartása, vagy legalábbis annak reménye a vezérlő elv, hanem a hiteles másolat, klón létrehozása. Ehhez szakértőkre és hivatásos előadókra volna szükség, és az előadás csak steril laboratóriumi környezetben, azaz a közönség jelenlétének teljes számításon kívül hagyásával születhetne meg. Ezért valószínű, hogy a történeti rekonstrukció mint kísérlet csak az archiválás erejéig volna életképes, hiszen a klónt elő lehet ugyan állítani, az őt létrehívó társadalmi körülményeket és funkciókat azonban már nem. Látogatók és látogatói motivációk A húsvéti rendezvény alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a múzeum döntően visszatérő látogatóinak körében felmérést végezzünk: mit jelent számukra a Húsvét, milyen motivációkkal zarándokolnak el évről-évre a Skanzenbe, az itt átélt élmények hatással vannak-e privát ünnepükre: a készülődésre, az otthon ünnep kialakítására, az ünnep időrendjére, a vendégfogadásra, étkezési szokásokra? Az ötven fős - a rendezvény esetében reprezentatívnak tekinthető - mintán kitöltött, közel 30 kérdésből álló kérdőív adataiból kiderül, hogy a húsvétról a látogatók jelentős többsége tudja, hogy Jézus feltámadásának ünnepe, ahhoz kapcsolódó vallási liturgián azonban a válaszadóknak csak mindössze egyötöde vesz részt. Ezzel is magyarázható, hogy az ünnepi időszak legfontosabb napjának a Húsvéthétfőt nevezték meg. A vallási jelentőség háttérbe szorulása az ünnep étkezési gyakorlatában is megfigyelhető: megelőző böjtöt csak a válaszadók egyötöde tart, és bár az ünnep karakterének meghatározásában a jellegzetes ételek fo36. A húsvéti kérdőív és a válaszok összegzése a mellékletben található. 26. kép. Óriásbábok a rendezvényen (DEIM Péter felvétele) gyasztása első helyre került, feltűnő, hogy az említett ételeket (sonka, tojás és sütemények) az ünnepi időszakban általánosan, mindenféle időbeli rendszert nélkülözve fogyasztják. Az ünnep fontos sajátossága, hogy a lakást feldíszítik és a vendégek fogadnak. A húsvétot megelőző tisztításra és nagytakarításra külön is rákérdeztünk, ezt a tevékenységet azonban a válaszadóknak alig több mint a fele jelölte meg. A megkérdezettek fele fest tojást otthon, és körülbelül ugyanennyien vesznek részt a locsolkodásban. A látogatók harmada a húsvétot megelőző héten dönti el, hogy az ünnepek alatt felkeresi a múzeumi rendezvényt. A vendégek fele egy teljes napot, a másik fele egy felet szándékozik a múzeumban eltölteni. A múzeumban az időt legszívesebben kiállításnézéssel és a kézműves foglalkozásokon való részvétellel töltik a vendégek. Ezt az orientációt nyilván az is erősíti, hogy a rendezvény idején kiterjedtségük és sűrűségük folytán e két attrakcióhoz tudnak a látogatók a legnagyobb számban hozzáférni, mindesetre azt is mutatja, hogy az aktivitásra a látogatók mindenképpen számítanak. Népszerűek még a folklór programok és az állattartó tanyán bemutatott élő háziállatok. A kérdőívnek a múzeumi húsvétra vonatkozó válaszaiból egyértelműen kiolvasható, hogy a rendezvény látogatói számára a húsvét elsődlegesen családi vagy baráti körben eltölthető szabadidőt jelent, ezért és a kikapcsolódás, valamint a kellemes és tartalmas időtöltés szándékával keresik fel a múzeumot. 3 6 159
