Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen

20. kép. Készül az írott tojás (DEIM Péter felvétele) 21. kép. Tojásírókázás (DEIM Péter felvétele) ra kiontott vér Krisztusra mint Húsvéti Bárányra utal. A ke­reszt, az egyház legfőbb szimbóluma is a Húsvét esemé­nyeit: a kínszenvedést, a megváltást és az örökkévalóságot hirdeti. A vasárnap megünneplése pedig a feltámadás örö­mét hirdeti. A húsvéti előkészület ideje a Hamvazószerdá­tól Húsvétvasárnapigtartó Nagyböjt, amelynek kisebb egy­ségei, ünnepei vannak, köztük legfontosabb a Virágvasár­nap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának az ünnepe. A húsvéti liturgiában a Szent Három Nap (Triduum Paschale) szertartása összefüggő egységet alkot. Nagy­csütörtök az Oltáriszentség ünnepe (oltárfosztás) és a ha­rangok elnémulásának ideje. A nagypénteki liturgia köz­ponti része a Passió előadása, majd a szertartást követő­en a szent sír őrzése. A húsvéti liturgia tetőpontja Nagy­szombat éjszakája (tűz- és gyertyaszentelés, mindenszen­tek litániája, keresztvíz megszentelése, keresztség meg­újítása), végén a feltámadási körmenettel. A húsvét a népi vallásosságban is gazdag hagyománnyal rendelkezik, amelynek mozzanatai az egyházi ünnepi liturgi­ához kapcsolódnak, mindazonáltal a templom terén kívüli megnyilvánulásokat is magukba foglalnak. Ezekben a cselek­ményekben központi szerepet töltenek be a húsvét szen­telményei (barka, szentelt ételek, tojás), valamint a környe­zet (természet, a gazdaság és a család, illetve faluközösség) bevonása a rítusokba. A zöldághordás, a pilátusverés, a hús­véti tűz hazahordása, az ételszentelés, a határkerülés csak néhány példája annak a gazdag folklórnak, amelyet máig leg­kiemelkedőbb kutatója, Bálint Sándor gyűjtött össze és rendszerezett. 3 3 A húsvét megünneplésének terepe a hívő emberek számára a templom, az egyházközség és a saját otthon. A családi együttlétre, a rokonok és barátok látogatására a Feltámadás ünnepét követően, vasárnap és hétfőn kerül sor. Bár a múzeumban található szakrális építményeket ­kápolnát, kálváriát, templomokat - az egyház múzeumi felavatásukkor újra megáldotta, így liturgikus használatuk­ra lehetőség nyílik, a vallási ünnep egyházi értelemben vett privát, otthonhoz kötődő sajátossága és a lelkipász­torok a húsvéti időre jellemző elfoglaltsága miatt a múze­umi rendezvény a húsvéti időszak végére tevődött és a feltámadást követő időszakhoz kapcsolódik. Jól látható a programból, hogy az ünnepnek a múzeumban elsősorban a profán - kevésbé egyházi, mint inkább folklór - aspek­tusai kerülnek előtérbe. Szentmisére, illetve református istentiszteletre a két templomban mindazonáltal évente sor kerül, de szervezése és lebonyolítása körül előfordul­tak már nehézségek. Míg a múzeum törekedett arra, hogy rendezvényen az ünnep valóságos (vallási) tartalma is hitelesen megjelenjék, az egyház nem mindig tudott azonosulni azzal az elképzeléssel, hogy ünnepi szertartá­sa egy múzeumi rendezvény „egyik programjaként" való­suljon meg. 3 4 Az utóbbi időben ezt a problémát úgy pró­bálták áthidalni, hogy az atyával együtt az egyházközös­ség családjait is meghívták a rendezvényre, így a szertar­tás egy élő közösség valódi ünnepe tudott lenni, amelybe a „kívülről érkező", hívő látogatók is bekapcsolódhattak. A görög-katolikusok körében gyűjtött ételszentelési rítus bemutatására tett kísérlet szintén azt mutatja, hogy az élő gyakorlat múzeumi környezetben való bemutatása ko­moly akadályokba ütközik. Ebben az esetben megvolt a görög-katolikus templom, lett volna pap, aki a szertartást elvégzi, megvoltak a kosarak és a kendők, és a múzeum­ban elkészítették a szükséges ételeket (kolbász, kalács, tojás) is. Ebben az esetben a közösség hiányzott, aki a ko­sarakat a templom elé vitte volna, illetve akinek a szertar­tás szólt volna. Amennyiben pedig pusztán egy statikus installáció utalt volna az ételszentelésre (kendővel fedett, ételekkel teli kosarak, közösség és szertartást végző pap nélkül), adódott volna még egy nehézség: a nézők hiánya. A látogatók a kiszámíthatatlan kora tavaszi időjárásban ugyanis nehezen tudták volna megközelíteni a kis fatemp­lomot, amelyhez meredek gyalogösvényen vezet fel az út. így végül maradt a terepmunkán készült felvételekből rendezett diavetítés, illetve a néhány demonstratív étel­lel teli kosár megszentelése az Óbudavárról áttelepített római-katolikus templom előtt, a vasárnapi szentmisét megelőzően, az atya és a két témában érintett muzeoló­gus közreműködésével. 33. BALI NT Sándor 1973. 34. Az egyik szentendrei plébános állítólag egyszer azzal az indokkal utasította fel a múzeumi szentmise celebrálására szóló felkérést, hogy a szent­mise nem 'program ', ahol jobbra az egyház prédikál, balra meg mézeskalácsot sütnek. 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom