Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
A Skanzenben az építkezés anyagául szolgáló fa vagy az öltözetek alapját jelentő len- és kendervászon, gyapjú nemcsak a közvetlen környezetben található, legkönynyebben elérhető létszükségleti forrásként jelenik meg, hanem megkapja a „természetes anyag" mai, értékkel teli védjegyét is. A durvára őrölt gabona „teljes kiőrlésű liszt", a gyalogszék „kézműves bútor", a trágyadomb „komposzt" lesz: a szükségszerűség és a korlátozott lehetőségek előszeretettel interpretálódnak környezet-tudatosságként. Éppen ezért az iparosodás és a technikai fejlődés, majd a sorozatgyártás következtében megjelenő tárgyak nehezen nyernek létjogot a néprajzi gyűjteményekben, még akkor is, ha a diszciplína saját érvényességi területét már jóval korábban az ipari korszakra terjesztette. 2 9 A tömeg- vagy populáris kultúrát és a magas kultúrát elválasztó határok a 20. században bizonyos fokig elmosódtak a művészetekben (a képzőművészetben, zenében, irodalomban) és az átjárás izgalmas formái alakultak ki. Ez a folyamat máig tart, s tetőződik a kultúrák (nyelvek, identitások, terek és idők) közötti szinte korlátlan vándorlásban és összekapcsolódásban. Ezzel szemben a népi kultúrát, ezt a hamisítatlan low culture-t bemutató néprajzi múzeumok többnyire elszigetelik magukat a jelen áramlatoktól (a popularizálódás, devalválódás veszélyétől tartva). Ezekben a tudományos „templomokban" a népi kultúra valódi magas kultúrává „nemesedik", zárvánnyá stilizálódik, és ugyanolyan felsőbbrendűséggel kezeli a mai tömegkultúrát, mint a magas kultúra művelői tették azt az „alászállt műveltségi javakkal". Ennek az attitűdnek lenyomatait a folklór élő megjelenítésében még inkább tetten érhetjük. A hely szelleme A krakkói zsidó negyedben (Kazimierz) a házak többsége lepusztult állapotban, néhol romosán áll. A homlokzat felújítása többnyire az ablakok cseréjével véget ér. A lakóházakon kívül a negyed tele van kis bárokkal, éttermekkel, kávézókkal és művészeti galériákkal. A feliratok, utcatáblák megőrizték a régit vagy ízlésesen illeszkednek hozzá. A környék csendes, az autóforgalom és a turisták hangja (még) természetes zajként, izolálhatóan, nem pedig tömegében van jelen. Az egyik téren található a Nissenbaum Alapítvány által emelt holokauszt emlékmű: öreg gesztenyefák és hársak alacsony vaskerítéssel körbezárt csoportja. A kerítés a tér központja irányában egy vaskompozícióval egészül ki, amely a Hanukka gyertyáit idézi. Erre az emlékezők, turisták - a zsidó temetői szokáshoz hasonlóan kavicsokat, köveket helyeznek el. A kert előtt, az emlékműnek háttal két fapadot állítottak, ahol meg lehet pihenni. A kertben, a fák alatt szabadon nő a fű, ott jártunkkor éppen elvirágzott pitypanggal volt teli. Az elszáradt kaszattermés magjai fehér bóbitákon libbentek el a szélben. A közönséges növény az öreg fák alatt, különösen így, a száradás és szétszóródás pillanatában, tökéletesen kifejezte azt, amire a hely emlékeztetni kívánt. Aztán néhány utcával arrébb eljutottunk a városnéző séták kötelező állomásához: a térre, ahol Steven Spielberg Schindler listája című filméjének fiktív jeleneteit forgatták. Utunk során láttunk még mikrobuszokat, amely oldalán színes felirat hirdette az auschwitzi koncentrációs tábor vagy a wieliczkai sóbánya megtekintésének opcióit. A zsidó negyedben tett séta számos kérdés felvetett a hely szelleme, az építészeti örökség és a városkép, valamint az időrétegek megőrzésének lehetőségeit illetően. Vajon a helyi városépítészeti-műemlékvédelmi koncepció hatására alakulhat ekképp, hogy a zsidó negyed a kultúrát, a pusztulást és a továbbélést az épületek néma tanúságával és a benne élők harsány, olykor abszurd kontrasztjaival, mégis elevenen képes megjeleníteni? Vagy pénzhiány, szegénység áll a hátterében? A Kazimierz jelenleg az eldöntetlenség állapotában lebeg, de vajon meddig bírják az épületek, a benne lakók és meddig hagyja így a turizmus bevételeire számító városi politika? Mi lesz a sorsa az épületeknek? Az ott lakókat komoly korlátok közé kényszerítő műemlék-rezervátum, az újjáépítés és hasznosítás új funkcióban, a szanálás, vagy netán a skanzenbe való áttelepítés? Egészen bizonyosra vehető, hogy e legutóbbi verziónak van a legkevesebb realitása. GYÖRGY Péter egy tanulmányában a Harmadik Birodalom által létrehozott koncentrációs és haláltáborok háború utáni történetével foglalkozik. Azt a kérdést veti fel, hogy a muzealizálás, emlékhellyé nyilvánítás gesztusa és a táborok rekonstrukciója, megjelenítési módja minként hat az emlékezetre, s ezek a táborok valóságos archeológiájukon és topográfiájukon kívül napjainkban milyen virtuális kulturális térrendszerben helyezkednek el. Nem jutott volna eszünkbe a skanzenek és a koncentrációs táborok múzeumi megőrzésének problematikája között párhuzamot vonni, ha a szövegben nem fedezzük fel, a szabadtéri múzeumihoz mennyire hasonló módszertanú kutatások alapján alakították át a lágereket múzeumnak. Tanulmányozták az érintett település történeti, földrajzi és társadalmi környezetét, a láger kialakítását, építészetét, az épületek funkcióváltásait és az üzem logisztikáját, de még a helyszín etnobotanikai szempontú kutatása is megtörtént annak érdekében, hogy az „eredeti állapotnak megfelelően" sikerüljön helyreállítani a tábort. GYÖRGY Péter szövegében arra kíván rávilágítani, hogy a lágerek valójában „csak az eredeti helyszínek rekonstrukciója és a vizuális látványosságok hiányán keresztül válhatnak érthetővé", 30 mert a „helyreállított" színhely csak a holokauszt lágereket megjárt, egyre kisebb számban lévő túlélőinek mondhat valamit. A későbbi generációk számára azonban a rekonstrukció üres látvány marad, amely nemhogy táplálja, hanem inkább elveszi az emlékezés erejét. A fesztivál A folklór és az eleven bemutatásának lehetőségei Míg a paraszti építészet és lakáskultúra a klasszikus felosztás szerint a tárgyi néprajz fejezeti közé tartozik, a skanzenek a tágabban értelmezhető életmód kapcsán a 29. Ennek problematikájára is reflektált a budapesti Néprajzi Múzeum 2006-ban megnyitott Műanyag kiállítása. 30. GYÖRGY Péter 2007. 21. 152
