Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Batári Zsuzsanna: A nyári konyhák – Kérdések a nyári konyhák kutatásával kapcsolatban

lévő helyiség átalakításával. A különálló nyári konyhák általában a lakóházzal szemközti oldalra kerülnek, a főépülettel párhuzamos elhelyezéssel. A nyári konyhák helyzetüknél fogva összekötik a hátsó udvart - és az itt folytatott munkákat - az elülső udvarral, és az ott jellemző tevékenységekkel. Példákat a Dél-Dunántúltól Észak-Magyarországig több településről is lehetne említeni. A magyar nyelvterület nyári konyháinak zöme különálló építmény, az arány pontosításához azonban még több adatra van szükség. A „hagyományos" (tehát nem újonnan, napjainkban épült) nyári konyhák alaprajzát tekintve több típus létezik a legegyszerűbb megoldásoktól a legbonyolultabb kialakításokig. A legegyszerűbb épületnek egyetlen helyisége van, amely konyhaként - de akár lakókonyhaként is ( I I. kép) funkcionált. Egyes esetekben vagy egy kamrát, vagy egy szobát toldottak a nyári konyhához - egy plusz szoba található a konyha mellett, sokszor ez lakóhelyként használatos nemcsak a nyári időszakban, hanem akár egész éven át is. Amennyiben kamra található az épületben, úgy a legfontosabb funkciók közé a főzés és a konzerválás sorolható: hogy a lakóteret így mentesítsék az étel és az edények tárolásának, illetve az ételkészítés által okozott szagnak, piszoknak a súlyától (még ebben az esetben is lehet lakókonyha a konyha) (12. kép). A nyári konyhákhoz sokszor szín is csatlakozott (pl. Drávacsehi, Baranya megye), itt tároltak bizonyos tárgyakat, vagy kinti, kosszal járó munkákat végeztek alatta - mint például a disznóölés, favágás. A színeken kívül kukoricaszárító (13. kép), de akár istálló is állhatott a nyári konyhával közös fedél alatt. Egyes területeken (például Székely Partium) a nyári konyhákat már egyenesen nyári házaknak nevezik - itt már 2-3 helyiség található, ezekből egy lakószoba, és akár télen át is használhatják. Bizonyos falvakban (például Karancskeszi, Nógrád megye) disznóóllal is egybeépítették a nyári konyhát azért, hogy gazdaságosan használhassák ki a meglévő teret (14. kép). Amennyiben nem az épületben kapott helyet a kemence, a nyári konyhák mellé építették őket, külön féltető alá - ez a jelenség manapság is dokumentálható. A nyári konyhák lehetnek alápincézettek is, a variációk sora végtelen. Az új funkciók megjelenésével új alaprajzok ala14. kép. Disznóóllal egybeépített nyári konyha (BATÁRI Zsuzsanna felvétele, 2005) 13. kép. Nyári konyha kukoricaszárítóval, Nagyszékelyen (SABJÁN Tibor felvétele, 2005) kultak ki, sok helyen eltűntek a kemencék, ezekről a változatokról az alábbiakban lesz szó. Tüzelőberendezések A nyári konyhák bizonyos esetekben tekinthetők korábbi tüzelőberendezések őrzőinek is, mivel megjelenésükkor a lakóépületben a tűzhelyek álltak az újítás fókuszában, és eleinte a nyári konyhákban építették fel a házból kiszoruló tüzelőberendezéseket. Amennyiben az udvarra kerültek a kemencék, vagy önálló építményként jelentek meg, vagy a nyári konyhában, esetleg az épület egyik oldalfalához hozzáépítve a kemence szájával az udvar vagy a konyha belseje felé (Gégény, Szabolcs-Szatmár megye) fordítva (40. kép). 15. kép. Régi és új tüzelőberendezés egymás mellett élése (BATÁRI Zsuzsanna, felvétele, 2004