Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Józsa Anna: A ménfőcsanaki Ecker-villa – polgári életforma megjelenése falusi környezetben

16. kép. Délnyugati homlokzat 15. kép. Az Ecker-villa kelet felől nézve Az épület A villa Győr-Ménfőcsanak, Tenkes utca 49. alatti szá­mon található telken áll. Az épület az utcától mintegy 50 méterre a dombtetőn helyezkedik el. Azáltal, hogy az épület a földbe vájva épült, a földszintről induló pince a tágas előtérből indul a föld gyomrába. Az emeleti lakó­szobák a pinceelőtérből és az hátsó északkeleti bejárat felől is megközelíthetők. Az épület kétszintes főhomlok­zata délnyugati tájolású, így az emeleti erkélyről a Soko­róaljai vidéket, a Kiáltóhegyet és a Világosvárat lehet lát­ni. Jó időben az osztrák Alpok legkeletibb csúcsait, így a Rax-ot is meg lehet pillantani. Az épület a szőlődomb te­tején áll, kerítés nem határolja. Tájolása a birtok egésze szempontjából megfelelő, uralja környezetét, a hozzáve­zető utak beláthatok. Az építmény elhelyezkedése és tájolása igazolja az építtető, illetve a tervező azon elvét, hogy kövesse - azt a már Palladio által is rögzített - elvet, 1 5 hogy az épület helyének kiválasztásakor fontos szempont legyen egy „kényelmes és egészséges hely" felkutatása. Az épület kétszintes, alaprajza háromtraktusos, az emeleten hat lakóhelyiségből, a földszinten a pince előte­réből, vendégszobából és lépcsőházból álló elrendezést mutat. Az épület tömege egy 14x9 méter alapterületű téglatest. A kétszintes épület ereszmagassága 7,4 méter, ezt az egyszerű geometriai testet sátortető zárja le, mint­egy 10 méteres magasságban. A főépülethez délkelet fe­lől egyszintes vincellérház csatlakozik, amely 6x8 méte­res alapterületű, homlokzatán délnyugati tájolással egy ablak és egy ajtó található. Ennek az épületrésznek a tetőhéjazata hornyolt cserépfedés, ereszét alulról desz­kázat borítja. A pince és a villa téglából épült, az ebben a korban használatos építőanyagból. Az épület az utcával párhuzamosan áll, teljes panorá­mával a környező vidékre. Az épület egyemeletes, tégla­lap alaprajzú. Az utca felőli főhomlokzata délnyugati tájo­lású, míg a hátsó, kertre nyíló homlokzat északkeleti fek­vésű. Innen nyílik az emeleti lakórész főbejárata. A főhomlokzat lábazattal, falsíkkal és főpárkánnyal ta­golt, I +k+ I osztású, az emeleten 3 tengelyes, síkszerű, két sorban elhelyezett nyílásokkal. A főpárkány egytagú, holkeres profilú, ez a kialakítás a 19. századra jellemző. Az emeleti nyílászárók egyenes záródásúak, a szem­öldökpárkány díszített: emberfejekkel ékesített konzolo­kon nyugvó geiszonból áll, a konzolok között tárcsamo­tívummal díszített architráv-sáv. Az emeletek között nin­csen elválasztó párkány. A földszinti ablakok íves záródá­súak, mindegyik nyílászáró kétrétegű ablakszerkezet, spalettával árnyékolva. Az akkori szokás szerint nyaranta az üvegezett ablakszárnyat spalettára cserélték. A föld­szinti kapu jelenleg acéltokos fémajtó, mely még nyoma­iban sem tükrözi az eredeti, íves záródású fakaput. A ka­pu mögött a présház és a pince húzódik. A főhomlokzat erkélye eredetileg fa szerkezettel volt alátámasztva, a ma látható kovácsoltvas korlát sem tükrözi az eredeti állapo­tot, ami fából készült korlát volt. A jelenleg látható er­kélyajtó szintén nem az eredeti, újra lett csináltatva. A Palladio óta tradicionálisan szimmetrikus elrendezé­sű homlokzatrendszer itt is megmutatkozik, a ház mind­két homlokzata szimmetrikus kialakítású, mindkét szim­metriatengelyben a pincekapu és az erkély, valamint a hátsó bejárat található. A szimmetria tengelytől balra és jobbra kétszárnyú ablakok nyílnak, az emeleti ablakok egyenes záródásúak, a földszintiek pedig ívesek, keretelés nélküliek, zöldre festett fa ablakszárnyakkal és spaletták­I 7. kép. A fehérre festett zárópárkány és a díszített szemöldökpárkány 15. PALLADIO, A. 1982. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom