Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

H. Csukás Györgyi: Pinceajtók a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken

maradtak fenn napjainkig hasonló módon díszített, geo­metrikus lécborítású ajtók, főként egykori kisnemesek, módos parasztok portáin. (Ezek azonban gyakran kifelé nyílnak, ilyenkor a pánt kívül, a lécborításon helyezkedik el.) Lakóhelyiségek szabadba nyíló ajtajaként is gyakori le­hetett a 19-20. század fordulóján jankó is megemléke­zik róla. Ilyen szerepben a Balatontól délre ma is előfor­dul. 4 3 A borított ajtók mezőinek jellegzetes geometrikus mustrája megjelenhet vésett ajtók betétein is, ezek azon­ban, minthogy keret-betétes szerkezet részei, megkülön­böztetendők a kétrétegű, borított ajtóktól. A szerényebb kivitelű parasztpincéknek gyakran a léc­borítású ajtó az egyetlen dísze. Az ajtók kiemelt szerepének tulajdonítható, hogy az építés dátumát és az építtető nevét vagy monogramját is gyakran a szemöldökgerendába vésték. Al­talános, hogy az ajtónyílást vakolatszalag keretezéssel is kiemelik. Maga az ajtónyílás lehet kosáríves, szegmensíves kiváitású, vagy gerenda áthidalású, egyenes záródású. Ritkán ívelten hajló fatörzsből készítették a szemöldökgerendát. Az is gyakran megtörtént, hogy az ajtószárfákat a nagyobb hordók legurításának megkönnyítésére kikanyarították. Elő­fordul, hogy a tokot alkotó gerendák szélein hullámos vo­nalú díszítéseket metszenek ki. Ez a barokkos díszítésmód azonban, akárcsak az ajtóknak a korstílusokra utaló kerete­zése és a homlokzat vakolatdíszei, olykor jelentős időkéséssel jelenek meg a pincéken, és hosszan tovább élnek. A bejárati ajtókat, akár a présházba, akár a pincébe vezetnek, oly­kor tympanonos záródású falpillérekkel hangsúlyozzák. A kétszintes pincék gádora szintén lehet klasszicizáló, tympa­nonos kiképzésű. A rangosabb épületek pince- és présházajtóin a vasalatok, a zárszerkezetek is igényes kovács- vagy laka­tosmunkák. Gyakoriak a barokk, copf vagy klasszicista stí­lusjegyeket mutató kulcspajzsok. Az ajtóknak rendszerint a fenyőfa borítása megy tönk­re először, főként az esőnek, napnak kitett bejárati ajtóké. Ilyenkor sem cserélik le rögtön az ajtószárnyat, hanem kí­vülről bádoglemezekkel borítják, amint az múzeumunk balatoncsicsói pincéjének présházajtajánál is megfigyelhe­tő. E bádog bor ításos ajtóknál is akadnak míves megoldá­sok, amikor az ajtószárnyak közepét bádog rózsákkal dí­szítik, sőt láttunk poncolt felirattal, évszámmal ellátott bá­dogborítású présházajtókat is. A 19. század második felé­ben a bádogborítást már nemcsak régi ajtók javításánál használták, de akadtak eleve így készített ajtók is. A pincéjüket hagyományőrző módon felújítani szán­dékozó új tulajdonosok, de még azok is, akik a szőlőhegy hagyományos építkezésmódjához alkalmazkodva építik fel új pincéjüket vagy nyaralójukat, előszeretettel alkal­mazzák a több évszázad óta divatos, a biztonsági és esz­tétikai szempontokat egyaránt kielégítő, geometrikus mintázatú borított ajtótípust. I 6. kép. Szélesi Gyula pincéjének bádogborításos ajtaja 1874-es évszámmal Pécsely-Derékhegyen. (DEIM Péter felvétele, 1985.) 43. JANKÓ János 1902. 206. 38. ábra. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom