Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

36. kép. A képen látható lakóház az alaprajzi szerkezet, a tetőforma, a nyílászárók elhelyezése, a tornác megoldása tekintetében típusa lehetne a faoszlopos tornácú lakóházaknak. (Szondi u.) 1970. határt kettéosztották, fele a nemeseké, fele az úrbéreseké és a volt jobbágyoké lett. A 19. század közepén a város jelentős marhatenyésztő helynek számított, rendszeresen tartott marhavásárokat. A gazdák a magyar szürke marhát tenyésztették.

2

7 Ebben az időben sokasodtak meg a tanyák a város határában. A 19. század utolsó harmadára 60-70 családnak volt tanyája a város határában. A kertjeikbe építkező családok egy része a korábbi lakóházát szegényebb családoknak adta el. A településbelsőségben így alakult ki - a mezőkövesdihez hasonlóan - egy föld nélküli nemesekből, szegényparasztokból, summásokból álló lakóközösség (Csirezug, Muhi utca). A kertjeikbe építkező családok új házai méreteikkel, szerkezetükkel, anyaghasználatukkal a társadalmi vonzódások, a rangbeliség, a vagyonosság kifejeződései voltak. A kert a korábbról ott lévő gazdasági építményekkel, az új lakóházzal a családi önellátás minden igényét kielégítette. A telek épülettartozékai közül az új építésű lakóházon látszott a legtöbb új megoldás az előző idők építkezéseihez képest. Az alaprajzi szerkezet többféleképpen módosult. A szegényebb családok őrizték inkább az építkezés korábbi hagyományait, az ő új házaikon nem történt látványos változás. Az anyagi lehetőségeikkel fölöttük állók házaiban a korábbi kamra helyén szoba lett, a kamrát a három lakóhelyiség mögé sorolták, így a kamrának külön bejárata lett. Az épületek egy vagy több helyisége elé állított faoszlopos udvari tornác már a 18. században feltűnt a nemesek építkezéseiben.

2

8 Ezek adhatták a mintát Mezőcsáton az ilyen típusú épületek építéséhez előbb a nemesek, majd a parasztok számára. A 19. század második feléből ebből a lakóháztípusból őrződött meg a legutóbbi időig a legtöbb a városban. A faoszlopok közeit Mezőcsáton ritkán kapcsolták 27. KOCSIS Gyula 1971a. 24-25. 28. CSERI Miklós 1989. 279. 29.CSERI Miklós 1989. 277-278. 37. kép. Az utcára merőleges tetőgerinccel épített szobakonyha-kamra helyiségsorolású ház, előtte előkerttel, faoszlopos nyitott tornáccal [Bacsó Béla u. 32.), 1992. össze fűrészelt díszű deszkamellvéddel, az oszlopok felső részein nem alkalmaztak fűrészelt díszeket, mint más vidékeken. Az oszlopokat néhol esztergálták, másutt faragásokkal tagolták. Ezen lakóháztípusok használati funkciója is sokat változott. A korábbi lakószoba a 19. század közepétől lassan kikerült a mindennapi használati funkcióból, és a családi reprezentáció helyszínévé, tisztaszobává alakult. Kemencét ide már nem építettek, öntvénykályhával vagy cserépkályhával fűtötték ezt a helyiséget. A konyha funkciója, berendezése nem változott, továbbra is a szabadkémény alá épített tűzpadkán főztek. A korábbi kamra helyére kerülő hátsó szobába kemencét építettek, amelynek tüzelőnyílása és kürtője a konyhába nyílt. A korábbi hasáb alakú, fekvő kemencéket ezekben a házakban csonka kúp formájú búbos kemencék váltották fel. Ez a szoba lett a családi együttlétek fő helyszíne. A helyiségek mindegyike földpadlós volt, mindegyik szoba fölé födémet készítettek, vagy továbbra is alul-felül tapasztott nádból, dorongból, vagy felül tapasztott fenyődeszkából. A berendezés is sokat változott. A tisztaszobába igényesen megmunkált asztalos bútorok kerültek. A díszített végű ágyak, az asztal a székekkel, a ruhásláda, majd a komód, a karos láda vagy karospad elhelyezését szokásrend diktálta. A padlót szőtt pokrócokkal takarták. Ezt a helyiséget csak családi ünnepek alkalmával használták. A hátsó szoba berendezésében még őrződött a korábbi idők puritánsága. Az ágy, az asztal, az ülőbútorok, a ruhásláda többnyire bárdolt deszkából, díszítés nélkül készültek. A nyílászárókat már sok helyen asztalosok készítették. Borított tokos ajtók, egy- vagy kétrétegű üvegezett ablakok kerültek ezekre az épületekre. Az ablakok száma, nagysága státusszimbólumnak számított.

2

9 A kamra méreteivel tük95