Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

majd kívül rátapasztottak, és ezt mindaddig ismételték, amíg el nem érték a kémény falának szükséges vastagságot."

15

8 NAGY Gyula tapasztalata szerint, a vásárhelyi pusztán „A szabadkéményt vályogból rakták. Ha a kéményalja a konyha belső felét teljesen elfoglalta, akkor a kémény a falakra épült. De ha a szabadkémény a konyha belső felének egy részét töltötte ki, akkor két falra és külön lábazatra került."

15

9 A kéményről ennyit jegyzett meg: „Nem minden kéményre került bógni. (A bógni egy hajlított bádoglemez, amelyet a kémény tetejére szereltek... parázsfogó volt.)"

16

0 A kamionos konyha esetében így fogalmazott: „A kamin nem más, mint elfalazott, levélajtóval lezárt, kéményalja. Ezzel a hideg konyhából melegkonyha lett. A pitvart ekkor kezdték konyhának hívni..."

16

1 Itt van a magyarázatunk arra, hogy a 20. századtól nemcsak a Pusztán, hanem Vásárhely más tanyás vidékein is a „konyha" kifejezés vagy általánossá vált, és az egész helyiségre értették, vagy jelentése megfordult, ahogy ezt korábban írtuk. NAGY Gyula végül a zártkéményes melegkonyhát így jellemezte: „A századfordulótól [20. századtól] kezdve a zártkéményes melegkonyha a jellemző. A Pusztán a század elején a legtöbb tanyában kaminos konyha volt már, s a szabadkéményes tanya fogyóban volt."

16

2 Vásárhelyen kezdetben kémény nélkül építkeztek. Ennek következtében pusztító tűzvészek támadtak, amelyekben egész városrészek hamvadtak el. A földesurak, valamint a városi tanács tilalmai, rendelkezési és jogalkotásai előbb tiltották a városban a nyitott pörnyegödröket, majd a kémény nélküli házakat, végül a fakéményes épületeket kezdték büntetni. 1776-ban a következő rendelkezés született: „Pörnye gödröket ássanak minden Háznál."

16

3 Ez azt jelentette, hogy a hamut nem volt szabad a belterületen szétöntögetni, gödrök feltöltésére használni. BARABÁS Jenőt idézzük: Vásárhelyen „1746-ban már nem engednek beköltözni egy asszonyt olyan házba, amelynek nincs kéménye. Ugyanitt a század végén, 1793-ban már a cigányokat is csak azért büntetik, mert kéményeiket nem gondozták kellően."

16

4 BARABÁS Jenő írta, hogy Vásárhelyen 1753-ban elrendelték a kémény nélküli házak lebontását, illetve kémény építését.

16

5 Itt kell említenünk, hogy ez a szigorú rendelkezés azzal is összefüggött, hogy 1753-ban zajlott Vásárhelyen a Bujdosó-Pető-Törő utókuruc zendülés, amelyet a Habsburg-ház erőszakpolitikája vérbefojtott. Mária Terézia az egész várost le akarta romboltatni, és helyét felszántatni. (Mennyire hasonlít ez a politika Róma kíméletlenségére, ahol Karthágóval kívánták ugyanezt tenni.) Végül Vásárhely tudós és költő református lelkészének, Szőnyi Benjáminnak a királynőhöz írt hosszú, kegyelmet kérő, esedező verse mentette meg városunkat a szétszórattatástól. Ennek a kegyetlen elhatározásnak lehet egyik visszfénye, hogy a kémény nélküli házak lebontásra ítéltettek, hiszen ekkor még a városban is gyakran kémény nélküli házak álltak. Minden rendelet annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle, és amennyi erőszakkal végrehajtható. Ennek tudható be, hogy a vásárhelyi tanyavilágban PLOHN József száz évvel ezelőtt még fakéményes tanyákat tudott fotózni, pedig az 1875-ben kelt városi rendszabály 30. §-ában már ez olvasható: „A mennyezet szerkezetének módját az építkező tulajdonos szabadon választhatja, de bármely szerkezettel készíttetik is, megfelelő vastagságban tűzmentes borítékkal mindenkor ellátandó." A 35. §-ban írták: „nád vagy gaztető építése azonban semmi körülmények között meg nem engedtetik" Végül: „a már előzőleg fenálló [így!] fakémények, tekintetbe véve a jelen idők szigorát, 2 év tartalma alatt lesznek hatóságilag eltiltandók."

16

6 Ez a rendelkezés természetesen a tanyákra is érvényes volt. Sajnálatos, hogy nem tudtak neki kellő érvényt szerezni. MARKOLT László-VAS Tibor szerzőpáros szerint, „az Alföldön terjedt el először, s lett egyeduralkodóvá a 18. századtól a pendelykémény..."

U

7 JUHÁSZ Antal fogalmazta: „A mezővárosi építkezésben a faés sövényvázú kéményeket a 18. század közepétől kezdik felváltani kőkémények."'

6

8 Ez Vásárhelyen is kényszerítve volt, pedig itt téglaégetési joggal csak a földesúr rendelkezett, és a téglát olyan drágán adta, hogy abból a jobbágyságnak legföljebb a tetőgerinc fölé emelt „kőkéményre" futotta. Helyszíni gyűjtéseink során már csak kőkéményekkel találkoztunk. A 62. képen érdekes megoldást láthatunk. A régi szegedi, ma atkai úton, Soltpaléban, az 1970-es években egy „kívül fűtős" kéményt fotózhattunk, amelyet akkor még használtak. Belül tűzhely csatlakozott hozzá. A tanyalakók többszöri cse158. BÁLINT Sándor 1976. 269. 159. NAGY Gyula 1975. 240. 160. NAGY Gyula 1975. 240. (Az idézet utolsó két szava helyett „szikrafogó volt"- értendő'. A parázs nem repül a tűztértől 4-5 méter magasra, a háztető fölé.) 161. NAGY Gyula 1975. 242. 162. NAGY Gyula 1975. 242. 163. Városi Levéltár. Protocollum Judiciale (főbírói, bírói rendelkezések gyűjteménye). 3. 79. 7? 3. 164. BARABÁS Jenő 1954. 474. és 1987. 11 1. 165. BARABÁS Jenő 1954. 474. 166. Városi Levéltár. A város építési rendszabályai, 1875. 167. MARKOLT László-VAS Tibor 1980. 1. 23. 168. JUHÁSZ Antal 1989. I. 195. 57