Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

Mónus János tanyája a vásárhelyi Pusztán, a Fehértó partján, Kardoskút határában volt.

u

1 A képen megfigyelhető, hogy ott vannak még használati eszközei, és a falon a Sokol rádió, az egyetlen tárgy, amely míg az elemek ki nem merültek - összekötötte e világgal. A beázó tető, és a felújítás hiánya miatt a téglából rakott kemence oldala kidőlt. Ez az életből való kifelé haladás első, nagy lépése, és a túlvilág felé való fordulás biztos jele. Ekkor mellé került az öntöttvas kiskályha. Szolgált egy darabig, amíg szintén meg nem roggyant. Amikor az embernek a tűzhelyek már semmit sem szolgálnak, ez a tanyai élet végső szakasza. Tavaszodott, és egy böjti szél elvitte a romladozó tető egy részét. A tető és födém beszakadozott, az épület lakhatatlanná vált. A garda kivitte székét a ház elé, és azon melegedett. Ősszel már „úgy ült rajta, mint Dózsa a tüzes trónon" - beszélték az arra járó pusztai lakók. Eletét föladta, menthetetlen volt. A vásárhelyi kórházban halt meg. A második világháborút követően, a tanyai életet nagyban befolyásolta az a tény, hogy a szövetkezetbe tömörített parasztság nem jutott megfelelő tüzelőanyaghoz: szalmához, ízikszárhoz, gallyhoz és fához. Arra kényszerültek, hogy szenes vaskályhát szerezzenek be. Kezdetben volt az iszapszén, majd a különböző lignitek, barnaszenek. Ezekkel alaposan meg kellett rakni a kályhát, hogy jól melegítsenek. Aki ült már vaskályha mellett, tudja, hogy amíg tűz és parázs van benne, másfél méteres körzetben sugárzó hője éget, mellette megmaradni nem lehet. Valamit javított a helyzeten, amikor később megjelentek a zománcos, belül vastagon samottozott vaslemezkályhák, de közvetlen közeléből az embert ez is elűzte. Mentálisan nagyon fontos a testnek testtel való érintkezése, két test kölcsönös átsugárzásának érzete. Ez elérhető volt, amikor a kemence oldalához támaszkodtak, de ezt a kályhák esetében már nem lehetett megtenni. Amikor nem tesznek a tűzre, különösen a hazai kiskalóriás szenek gyorsan elhamvadnak, és kályhástól együtt kihűlnek. Az 1970-es évektől kezdtünk találkozni a tanyavilágban a hordozható cserépkályhával, amelyet - a vaskályhák tanulsága alapján - hosszú füstcsővel igyekeztek a szoba közepe felé vinni, hogy melege minél egyenletesebben terjedjen szét. Hozzátámaszkodni, vele testi kapcsolatba kerülni szintén nem lehetett. Fotósorozatunk ezt a technikai „fejlődést" követi végig. Mi történt a kemencével? Három fontos változásra hívjuk föl a figyelmet. Először is, a kemence56. kép. A hagyományos munkatérben lévő kemence funcióját nem veszi át a vaskályha padkát le kellett bontani, hogy a kályha a megszokott meleget adó helyhez minél közelebb essen, hiszen az egész parasztszoba így volt kialakítva. A kemence a bejárati ajtó mellett állt, hogy a rendszeres nyitogatás során légfüggönnyel szigetelje a konyha hidege felől érkező levegőt. A padkának tovább helye sem volt, mert ha meghagyták, a kályha nem fért volna el, így is a legkisebb méretűt keltett beállítani. Jól érzékelhető ez az 55. képen is, amely 1976-ban Mártélyon készült. A jelenség nem volt egyedülálló.

14

2 Ahol a kályhát hosszabb csővel a kemencetest közepéhez közelebb helyezték el, mint az a szőrháti tanyán, az 1970-es évek végén fölvett 56. képen látható, helyszűke miatt ott is a kemencéhez közelebb kellett elhelyezni. A kemence az erős sugárzó hőtől megsárgult ugyan, de fölépítése, szerkezete miatt nem égett meg, míg a vályogból, sárból készült, vastagon tapasztott padka nem bírta, megrepedezett és omlani kezdett. Ha a padkát téglából rakták föl, a tégla közötti kötés is hasonló sorsra jutott, és repe141. A társadalmi és szakmai érdeklődést kiváltó tanulmány több publikációban is megjelent. A teljes anyag fotódokumentációkkal a KHARÓN-ban található, (fotók nélkül a honlapunkon is olvasható: www.szenti.com) Közösség által kiváltott woodoo-jellegű halál, illetve belső késztetésből feladott élet. 145-152. In: A Makói Múzeum Füzetei 90. Tanulmányok. Tóth Ferenc köszöntése. Makó, 1998. (szerk.: HALMÁGYI Pál) Közösség által kiváltott halál, vagy belső késztetésből feladott élet, illetve különféle „woodoo-jellegű" halálnemek l-ll. rész. KHARÓN. Thanatológiai Szemle II. évf. 2. szám, 1998/nyár 15-53., és 3. szám 1998/ősz 51-87. Woodoo halál, avagy a feladott élet. Valóság, 1998. 12. sz. (Műhely ciklusban) 67-80. Megjegyzése woodoo szót helyesen szimpla v-vel kell írni! (Az első közlésnél elírás történt, és attól kezdve a továbbiakban is így került nyomtatásba.) 142. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 105. A 171. ábrán, a Hajdú-Bihar megyei Körösszegapátiból kívül fűtős búboskemencét mutat, mellette új vaskályhával. 53