Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon
vós, erős, kötött építőanyaggá vált. „Olyan esetben, kivált tanyán, ahol nem jutottak agyaghoz, arra kényszerültek, hogy fekete vagy sárgaföldből készült törekes sárból, csömpölyegből raktak kemencét." 11 8 A kemenceépítés modernizációja odáig jutott, hogy „Az 1900-as évektől a kevéssé hajlott, ún. kiflitéglát használták kemencekészítéshez... Tanyán alkalmazták, módosabb helyeken, ahol az épületen kívül, a szabadban állott a kemence, az idő viszontagságainak kitéve." 11 9 Gyűjtésünk során elsősorban már az ívelt és a formás tégla elnevezéssel találkoztunk. 12 0 A hódmezővásárhelyi tanyákon két házbeli kemencetípust találtunk. A 25. képen a református Szita Gaál tanya szobabelsejét láthatjuk, kör alaprajzú, tejesköcsög, vagy boglya alakú kemencével. Ha figyelembe vesszük a tanya korát, és azt, hogy a kemencéket használatuk gyakorisága és szakszerűsége szerint, 20-30 évenként át kellett építeni, akkor a képen látható a harmadik, vagy a negyedik lehetett. A kemence egyre kisebbé vált, és nőtt a távolság a teteje, valamint a mennyezet között. A padka elbontásakor meghagyták a kuckót. A képen látható, hogy előterében sötét színű ruhadarabok vannak. A kemence felőli nyitott ágyban idős, magatehetetlen asszony feküdt, a kemence állandó melegét élvezte. A két ágy fölött középen Darvassy István (1888-1960) festőművész által az idős Gaál atyát festtették meg. Példaértékű, hogy a vásárhelyi parasztember mennyire vonzódott a művészi értékkel bíró festményekhez. Az ősök portréival a tisztelet és a példa, valamint a kemence együtt adta azt az értéket, amely a családi tűzhelynek mint mentális fogalomnak a melegét tükrözte. A vásárhelyi Pusztán, Székkutas határában, az 1970-es évek elején, egy katolikus parasztcsalád szobájában készült a 26. fölvétel. A református és a katolikus hívők szemlélete közötti különbség is szembetűnő. Itt is keresztbefordított szobaelrendezés van, régi fényezett, polgári bútorokkal, de az ágy feletti falat három szentkép ékesíti. Két kis hangsúlytalan családi kép a második világháborút követően került a falra. Díszítették a csonkakúp alakú sifonkemencét is, hiszen madaras mintás papírral borították az oldalát. A tetejét ruhaszárításra használták. A széles polgári ágyak a kemencepadka építését eleve nem tették lehetővé. A vásárhelyi tanyai ember minden szögletes kemencét sifonkemencének nevezett, ezek a 20. században, a polgárosodással kezdtek terjedni. A régi búbos kemencék nem is illettek a fényezett, magas támlás ágyakhoz és éjjeliszekrényekhez. KISS Lajos írta: „Az 1940-es években jobb módú helyeken rakattak a cserépkályha szegletes, szekrény formájára sifonkemencét, de nem vált be sehol, mert felfűtve összerepedezett, s így rövid időn belül kihányatta gazdája." 12 1 A tanyavilágban talált sifonkemencékről egyetlen esetben sem hallottuk, hogy azért kellett volna kidobni, mert összerepedeztek. Ez a szakszerűtlen fűtés következtében, alakjától függetlenül minden kemencét utolérte, ha hirtelen nagy tüzet raktak benne, és a keletkezett magas hő a kemencetér levegőjét, valamint a kemence falának anyagát gyors ütemben annyira kitágította, hogy a kemencét szétvetette. Ugyanakkor az általunk talált sifonkemencék építőanyagának meghatározása megegyezik BARABÁS Jenő véleményével: „A tégla elterjedése során alakult ki a 20. században az ún. sifonkemencék magas, szögletes típusa." 12 2 HARKAI Imre 27. rajz. Félkemence rajzai. Mónus Lajos mártélyi tanyája 1 118. KISS Lajos 1958. 99. 119. KISS Lajos 1958. 99. 120. SZENTI Tibor 1998. Tanulmányunkban a 190. oldalon, a 7. képen mutattunk be ilyen téglát. 121. KISS Lajos 1958. 100. 122. BARABÁS Jenő 1997. IV. 161. 123. HARKAI Imre 1983. 57. (31. rajz.) 124. Köszönetet mondok Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának Műszaki Irodájából Mucsi László irodavezetőnek, akik méretarányos rajzaim alapján, számítógépen készítette el a tanulmány műszaki rajzait. 41
