Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Sabján Tibor (1952–2009)

Kedves Tibor! Megrendülten állunk itt ezen a helyen, s tétova léptekkel kísérünk utolsó utadra. Nem tudjuk elfelejteni azt a példamutató magatartást, melyet az elmúlt másfél évben, betegséged kiderülte óta tapasztalhattunk Nálad. A sokszor elzárkózó személyiséged, a tüskéket is kifejlesztő Sabján Tibor a gyilkos kór diagnosztizálása után felfedezte az élet rövidségét, gyönyörűségét és megismételhetetlenségét. Újra alakítottad kapcsolataidat, mindenkihez volt kedves és barátságos szavad, nyitott lettél. Mi szerencsétlenkedve, fejünket lehorgasztva, kicsit szégyenlősen hallgattuk okfejtéseidet az orvosok diagnózisairól, betegséged egyes stációiról. Nem engedted magad sajnáltatni, tele voltál tervekkel, megvalósítandó ötletekkel. Azt gondolom, se Te, se mi nem hittük, nem akartuk hinni, hogy ez az 57 év ilyen hirtelen, ily gyorsan lezárul majd. Mert számtalan könyv, tanulmány, kutatási program járt a fejedben, és mi tudtuk, hittük, hogy ezeket a korábbi évtizedekben megszokott módon meg is fogod valósítani. Tudod, hogy szeretem Márait, legyen itt zárásként néhány gondolat tőle: „Egyetlen elégtétel az életedben elvégezni azt a csendes, mellékes, de szakszerűen megművelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeid kijelöltek. Nem menekülni e munka elől..., beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád, a lehetőségig pontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a legtöbb, amit az élet adhat. " Kedves Tibor! Találd meg békédet, Isten áldjon! Cseri Miklós 290