Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Kemecsi Lajos: A tudományos kutatás a magyar szabadtéri néprajzi múzeumokban
A városi közösségekre irányuló néprajzi érdeklődés (skandináv és további német, illetve svájci példák alapján) a kulturális folyamatok és a városi tradíciók terén szintén gyakorlati előnyben vannak a szabadtéri muzeológia kutatói a mindennapi élet városi jelenségvilágának rendszerezésében és értelmezésében. 2 6 Véleményem szerint azt a lépéselőnyt, amit a hasonló metodológiai alapokra épülő életmód-kutatásokban a szabadtéri néprajzi múzeumos szakember gárda szerzett az utóbbi évtizedekben, a teljes hazai társadalomtudomány számára érdemes kihasználni. 2 7 A világtrendhez igazodva hazánkban is megfigyelhető, hogy a kulturális ökológia is új fejlődési szakasz előtt áll, több tudományszak összefogásának köszönhetően. 2 8 A szabadtéri néprajzi múzeumok komplex kutatási és képzési-oktatási szereppel gazdagodva válhatnak az ilyen jellegű tudományos kutatások vezető laboratóriumaivá, helyszíneivé. S ezáltal egyébként a közönségfogadás és a múzeumi attrakciók terén is további komoly lehetőségek előkészítése indulhat meg. 2 9 A valóban rövid, s véleményem szerint is csak vázlatos tematikai probléma-felvetés utolsó elemeként a talán legaktuálisabb - ha ugyan ez a kategória a tudomány „szakrális" szövegkörnyezetében alkalmazható - kérdéskörére hívom fel a figyelmet. Az etnicitás gyökerei és rítusai felől közelítve a mindennapok kulturális gyakorlatához, az etnikus tudat létezésmódjához, a mai európai kutatási paradigmák egyik legmarkánsabb elemét tárgyalja a muzeológiai kutatás. Leszögezhetjük, hogy a néprajz (vagy etnográfia, vagy európai etnológia) sokak szemében identitástudomány. A lokális, regionális, a felekezeti, a szociális identitás mind része az egyének, családok s tágabb közösségek önmeghatározásának. 3 0 Már az eddigi kutatások alapján is megállapítható, hogy a közösséget összetartó, szimbolizáló szokások ma is keletkeznek, a hagyományok újraélednek, s munkál a hagyományteremtés igénye is. Ezen folyamatoknak nem csupán dokumentálójaként, hanem tevőleges formálójaként is szerepe lehet a szabadtéri néprajzi múzeumoknak. 3 1 A különböző szintű etnikai és anyanyelvi keretek közösségeinek kulturális örökségét feltáró dokumentálása, és a nagyobb léptékű összehasonlító, áttekintő stúdiumok végzése igen komoly kihívás, s egyben lehetőség is a szabadtéri néprajzi múzeumokban dolgozó, illetve azokhoz kötődő kutatók számára. 3 2 (Itt elérkeztünk egy fontos további jellemzőhöz. A múzeumi szakemberek - valljuk meg szűk, s esetenként még tovább szűkülő köre mellett egyre nagyobb lesz a szerepe az egyes projekteken keresztül csatlakozó közreműködő kutatóknak. Abban, hogy az ilyen jellegű munkakapcsolatban lévő hazai - ám várhatóan rövid időn belül egyre gyarapodó számban külföldi illetőségű - tudósok is a szabadtéri néprajzi muzeológia kipróbált, és reményeim szerint frissen megújulni képes eszköz- s módszertanát alkalmazzák magas szinten, a ma ott tevékenykedőknek van és lesz várhatóan kiemelt felelőssége.) Az imént jelzésszerűen említett témák egyöntetűen utalnak arra a szándékra, hogy szaktudományunk, s azon belül a saját eszközkészlettel és mozgástérrel bíró szabadtéri néprajzi muzeológia egyre inkább probléma-érzékenyen kell, hogy szervezze a tudományos programját. Részben ehhez kapcsolódik az alábbi kérdés is. Az antropológiai nézőpont számos tudományszakra, így az etnográfiára és az európai etnológiára is hatással van az utóbbi évtizedekben. Véleményem szerint a tudományos kutatásokkal foglalkozó felvetésben érdemes tisztázni a szabadtéri néprajzi muzeológiával a kapcsolódási pontokat ezen a téren is. Az antropológia/kulturális antropológia tudatosan és kritikai alapra helyezkedve nem veszi át a többi tudományszak által felhalmozott ismereteket, gyűjteményeket. Ezek hasznosítása továbbra és egyre inkább az - európai etnológiát művelő - néprajzi muzeológia egyértelmű feladata és lehetősége. Ebben pillanatnyilag s középtávon a szabadtéri néprajzi muzeológia irányt adó szerepét látom formálódni. Az is felmérhető és leszögezhető viszont, hogy az antropológia szempontjai a közösségi, társadalmi, gazdasági és politikai intézmények kutatásakor számunkra is eredményesen hasznosíthatóak. 3 3 A vázolt kutatási irányok mindegyikében haszonnal alkalmazható az ilyen irányú hazai és nemzetközi tapasztalat. Új kutatási irányok, Lehetőségek A hagyományos értelemben vett „szakmai tudományos kutatások" véleményem szerint az utóbbi években itthon és nemzetközi téren is kiegészülnek, - gazdagodnak a múzeum sikeres működésével kapcsolatos kutatási irányokkal. Ezt jelzi például, hogy a 2007. április 26-28. között Stockholmban rendezett konferencia (melynek anyaga példamutató gyorsasággal már meg is jelent! 3 4) egyik egysége (az amerikai és ausztrál szabadtéri múzeumokról 26. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005. 15-16.; WIEGELMANN, Günter 1978.; MOHRMANN, Ruth E. 1984. 27. Vö. FEJŐS Zoltán-NIEDERMÜLLER Péter 1982. 28. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005. 21.; HOFFMANN Tamás 1998. 2001. 29. Vö. PUCZKÓ László-RÁTZ Tamara 2000. 30. BAUSINGER, Hermann 1983. 438. 31. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005.18. 32. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005. 6. 33. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005. 19. 34. JENSEN, Inger-ZIPSANE, Henrik 2008. 272
