Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Kemecsi Lajos: A tudományos kutatás a magyar szabadtéri néprajzi múzeumokban

rásai-e a múzeumok néprajzi gyűjteményei?" címmel hangzott el HOFFMANN Tamás előadása 1969. május 5-én a Néprajzi Múzeumban, főigazgatóvá történt beiktatása alkalmával.

8 Szomorú aktualitását az adja ennek a tanulmánynak, hogy HOFFMANN Tamás, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum első főigazgatója a közelmúltban elhunyt. A Szentendrén a családdal közösen szervezett találkozón alapos és szubjektív megemlékezések hangzottak el HOFFMANN Tamás gazdag életmüvéhez kapcsolódóan. Mai előadásom témaválasztását jelentősen alakította az általa oly fontosnak ítélt, és kitüntetett alkalommal megfogalmazott problémaelemzés a múzeumi gyűjtemények és a tudományos kutatás viszonyrendszeréről. A feltett kérdésre a századforduló táján a szakkörök magától értetődően igennel válaszoltak volna.

9 Annak ellenére, hogy elfogadott tény, hogy a múzeumokban őrzött néprajzi gyűjtemények csak ritkán szolgáltatják az anyagi kultúra fejlődésének tipikus példáit. A múzeumi gyűjteményeket alakító formációs folyamatok elemzése, illetve a gyűjtemények értelmezésének metodikája az utóbbi években nyert új lendületet. Igaz, hogy közel negyven esztendeje várt kutatási eredmények ezek!

1

0 A régi falu napjainkra muzeális ritkasággá lett. Szemünk láttára mállik szét fenntartásának valamennyi eszköze, s még a megjavításukhoz szükséges ismeretek is feledésbe merülnek. „Ilyen körülmények között egyetlen gyakorlati feladat bizonyul reálisan megoldhatónak; napjainkban szabadtéri múzeumokat szerveznek és rendeznek be Európaszerte. Mindamellett ez a feladat túlságosan kicsiny és a vele kapcsolatos teendők túlságosan prakticisták ahhoz, hogy a tudomány valóban tudomány legyen..."

1

1 Igy hangzott a merész és határozott, s nem utolsó sorban szándékoltan provokatív felvetés és következtetés 1969-ben. Sajátos állapot, hogy a néprajzkutató nem a tudomány tárgyát tekinti a tudomány legsajátosabb alapjának, hanem azt a vizsgálati módszert, amelylyel a tárgyat megközelíthetjük. Kutatási területek, interdiszciplináris kapcsolatok A hagyományos módszerek napjainkban már kiegészülnek másokkal, s az így megismert eredményeket az életmód dokumentált változásaival kapcsolatban 8. HOFFMANN Tamás 1970. 9. HOFFMANN Tamás 1970. 5. 10. Vö. FEJŐS Zoltán 2000. 11. HOFFMANN Tamás 1970. 7. 12. HOFFMANN Tamás 1970. 11.12. 13. RENTZHOG. Sten 2008. 11. 14. Vö. CSERI Miklós 1999.; 2002. 15. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005. 16. ERIXON, Sigurd 1944. 2-4. konfrontálni kell a többi társadalomtudomány eredményeivel. „Többmint valószínű, hogy a szabadtéri néprajzi múzeumok fejlesztésével kapcsolatban nyílik a legjobb alkalom a néprajzi ismeretek és a társadalomtudományok egyéb ágai elméleti - módszertani konfrontációjára. Ez az ága a néprajzi muzeológiának komplexitásával, azzal, hogy nagyon adekvát és sűrített képet kell adnia, igen nehéz feladat. Az építkezés, a viselet és a lakáskultúra azok az ágai az anyagi kultúrának, melyek a legszembeötlőbben reprezentálják a falu és város történetileg konkrét kapcsolatrendszerét, az urbanizálódást. Talán éppen ez az a területe a néprajzi muzeológiának, melyen a nemzeti és európai történelem lényeges összefüggéseit a legjobban le lehet mérni. Veszélyes viszont belebonyolódni a táji formavariációk útvesztőjébe. A táji sajátságok tipizálás nélküli ábrázolása szükségképpen provincializmushoz vezet. Ez a pozitivista örökség, zsákutca."

1

2 A szabadtéri néprajzi múzeumok egyedi kulturális intézmények, hiszen teljes skálán mutatják be a dolgokat, természet és kultúra, spirituális és materiális, elmélet és gyakorlat együtt jelenik meg bennük, teljes élményt nyújtva, a látogató bevonásával.

1

3 Az intézmények számára egyértelműen megfogalmazható tanulság az utóbbi évtized történései alapján, hogy szükséges a diverzifikálás, a változatossá tétel. Minden intézménynek meg kell találnia a saját útját, viszont egyetlen múzeum sem próbálhat ki mindent. A közös kihívások a saját vízió és küldetés megtalálását is segítik.

1

4 Kérdéses, hogy magunknak kell-e megteremtenünk az összes elméleti és gyakorlati feltételét a tudományos munkának? Nem várhatunk más tudományágak kezdeményező segítségére, vagy a tudomány- és művelődéspolitika részletkérdésekben állásfoglalást könnyítő ösztönzéseire. Nagyon fontos, hogy a néprajzi szakmuzeológiában csak kollektív erőfeszítések révén lehet komoly és korszerű eredményeket elérni. Ahhoz, hogy értékén kezeljük a hazai szabadtéri néprajzi muzeológia elmúlt évtizedeinek teljesítményeit, illetve reálisan értékeljük adottságait és lehetőségeit, tudnunk kell, hogy merre tart az európai néprajztudomány? Ezzel a címmel hangzott el PALÁDI-KOVÁCS Attila előadása 2002. április 22-én az MTA tagjaként tartott székfoglalójaként.

1

5 A 200 éves hazai néprajztudomány hasonulva az európai irányokhoz folyton versenyben van a múló idővel. A hagyományos kultúra letéteményese eredendően - a közvélekedés szerint - a parasztság volt, RIEHL és NAUMANN „nép" fogalmához illeszkedve.

1

6 Többen vélték úgy - hazai és külföldi 270