Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Kemecsi Lajos: A tudományos kutatás a magyar szabadtéri néprajzi múzeumokban

Kemecsi Lajos A tudományos kutatás a magyar szabadtéri néprajzi múzeumokban A szabadtéri néprajzi muzeológia kutatási hagyományai A téma kereteinek kialakításakor megállapítható, hogy az ünnepi tanácskozásra apropót szolgáltató évforduló szerinti négy évtized elegendő távlat a hazai és a nemzetközi néprajzi - európai etnológiai kutatás és tudomány történetében. A szabadtéri néprajzi múzeumok Európa egyes régióiban különböző viták során, ellentétek és álláspontok ütközésében formálódtak. Erre a folyamatra a hazai elő- és korai történet is hasonlít. Általánosan megállapítható, hogy egyre kevesebb a szférában a köztámogatás, és egyre magasabbak a látogatói igények. Ez új tevékenységekre sarkallja a múzeumokat; bevétel növelés, látogatói attrakciók növelése, fejlesztések és az egyediség kihangsúlyozása.

1 A múzeum szó a hitelesség és a komolyság garanciája is egyben az intézmények küldetésében, s ezt a tudományos kutatások rendszereinek szorosan kell, hogy segítsék. A nagy kultúrtörténeti múzeumok a kezdetetektől kutató intézmények voltak. Az egyetemi vonatkozó tudományágak születése idején természetes volt a szimbiózis a múzeumokkal. Később átkerült a hangsúly az egyetemekre. S a kutatás is megváltozott: háttérbe szorult az anyagi kultúra, a történetitől a kortárs, az empirikus tudástól az elméletek felé mozdult a tudomány.

2 A hazai szabadtéri néprajzi muzeológiában - más tudományterületekhez és szakokhoz hasonlóan egyértelmű, hogy elsőrendű és meghatározó tudományos teljesítményként értékelhető a koncepciók kialakítása.

3 Vitathatatlan - bár a korabeli dokumentumok szerint bizony számosan nem így vélekedtek -, hogy a magyarországi szabadtéri néprajzi múzeumok létrehozása a szaktudomány nagyvállalkozásai közé tartozik. Ennek tudományos előzményeit már többen elemezték a nagy kiállítások, a Millenniumi Falu és más fordulópontok mentén.

4 Továbbra is meghatározó az egyéni teljesítmények szerepe a tudományos küldetés formálásában (ERDÉLYI Zoltán, MENDELE Ferenc, VARGHA László, TÓTH János, ERDÉSZ Sándor stb.) Kutatástörténetünk nagy adósságai közé tartozik, hogy ezen szereplők hagyatékai még ma is számos ismeretlen, publikálatlan szakmunkát őriznek. S most csak utalok a Szabadtéri Néprajzi Múzeum adattáraiban az ország többi szabadtéri gyűjteményének létrehozásával kapcsolatos, feltáratlan, igen gazdag anyagra. Ezen dokumentumok tudományos kategóriákat alkalmazó elemzése a közeljövő feladatai közé kell, hogy kerüljön. Azt gondolom, hogy az „alapító atyák" munkásságának szerves folytatói, illetve szerteágazóan tovább alakítói a következő generáció tagjai. S mivel ma már többen közülük is nyugdíjban vannak, így megállapítható, hogy elsősorban a harmadik és a negyedik generáció tevékenykedik az intézményekben napjainkban. Néhány tucat kutató egyéni életművének összhatása alkotja tehát a magyar szabadtéri néprajzi múzeumok kutatás történetét, és a tudományos teljesítmények is elsősorban ezekhez a személyekhez kötődnek.

5 A különböző lokális-regionális és tematikus kutatások és eredmények (vö. könyvek és katalógusok, ill. állandó kiállítások), a Ház és Ember című évkönyv, konferencia-kötetek, tanulmánykötetek ezen tevékenységek kilométerkövei, a tudományos teljesítményként még mindig nem kellően értékelt állandó és időszaki kiállítások, tárlatok mellett.

6 Jelzésértékű a hazai szabadtéri néprajzi muzeológia státuszának alakulásában a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos kutatóhelyi minősítése 1981-ben.

7 Az utóbbi évtizedek nemzetközi téren is elismerésre méltó eredményeinek megismerését egy szakbibliográfia összeállítása kiválóan szolgálná; s ezáltal a múlt eredményeinek megismerésén túl a jövő feladatainak színvonalas előkészítését is. Hiszen csak egy vázlatos tájékozódás is igazolja, hogy több ezerre tehető a vonatkozó szakcikkek, tanulmányok száma. Előadásom témáján elmélkedve felmerült, hogy felidézek egy közel négy évtizeddel korábbit, mintegy apró módosítással kölcsönözve azt. „A tudomány for1. BLOCH RAVN, Thomas 2008. 19. 2. RENTZHOG, Sten 2007.409. 3. BARABÁS Jenő-SZOLNOKY Lajos 1967. 4. BALASSA M. Iván 1972., 1989.; K. CSILLÉRY Klára 1980.; HOFFMANN Tamás 1970a.; KECSKÉS Péter 1980.; VARGHA László 1985. 5. BALASSA M. Iván-BÁLINT János-BARDÓCZ Éva 1999.; BERÉNYI Ágnes-BUZÁS Miklós-GOMBÁS Ágnes 1999.; BERECZKI Ibolya, T. 1999. 6. CSERI Miklós 1992. 7. CSERI Miklós 2002. 115-119. 269