Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Szabó Zsuzsanna: A hitelesség kérdése az élő múzeum és a rendezvények esetében, a skanzenek gyakorlatában
3. kép. A régi szövőszoba (MAUCHA Katalin felvétele) helyeivé váltak" - állapította meg Gottfried KORFF Geschichte im Präsenz? (Történelem jelen időben?) című írásában. 5 Ezeken a helyeken a parasztok mindennapi élete teljességre törekvő perspektívában kerül bemutatásra. Különösen igaz ez a beöltözött szereplőkkel működtetett, élőképeket ínszcenírozó megjelenítési gyakorlatra. Amennyiben azonban az ilyen bemutatók, felelevenítések alkalmával az imitált tevékenységek reflektálatlanul maradnak, a múzeumi hitelességet teszik kockára. Egyetértünk KORFFal abban, hogy a látogatónak összetett képet kell kapnia a tevékenységnek a paraszti életbe való beágyazottságáról, körülményeiről. A kenyérsütés emberfeletti munkájából, az egyhetes kenyér állagából, ízéből nem tud sokat visszaadni a látogató foga alatt ropogó, frissen sült kenyérlángos. A romantikus mesevilág képei helyett a látogató számára közvetíteni kell, hogy a paraszti életforma nem önkényes választás következménye volt, hanem elrendelt sors. Érdekes azonban, hogy míg KORFF - az idézett gondolatot továbbfejtve - a reflektálatlan utánzást az élő interpretáció esetében veszélyesnek tartja, nem gondolja ugyanezt a kiállítás vonatkozásában. Miért torzít jobban a kenyérlángos, mint a hibátlan, felsepert és fellocsolt 5. KORFF Gottfried 2002. 60-74. agyagpadló, a szabályosan felvetett ágyak, és általában az enteriőrök ragyogó rendje és ünnepi tisztasága? Ez a bemutatás módjából önkéntelenül fakadó rendezettség néha élesen szemben áll a kiállítás üzenetével. Szentendrén, a hidasi lakóház berendezése például a baranyai erőszakos lakosságcserék történetére utal. Bár az enteriőr a viharos történelmi időszak után több mint egy évtizeddel későbbi időmetszetet (1959) mutat, a németek által kényszerből otthagyott míves bútorok és a bukovinai székely szőttesek békés egymásmellettisége hatásában mégis semlegesíti vagy elfedi, a háttérben húzódó történelmi események drámáját. Ahol rend van, az rendben van - a kiállításban úton-útfélen ennek érzése keríti hatalmába a szemlélőt, aki minél kevesebb tárgyi előismerettel vagy személyes tapasztalattal rendelkezik, annál inkább ki van téve a látottak egységesítő, lekerekítő és idealizáló értelmezésének. A mimikrin alapuló érzéki benyomások tehát a kiállítás esetében éppúgy didaktikai magyarázatot igényelnek. A múzeumi interpretáció távolság és közelség, múlt és jelen váltójátéka kell, hogy legyen. Erre tesz kísérletet a Skanzen egyik rendhagyó helyisége. 250