Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában
renc a külső-somogyi, KAPCÁR Rozália (Marcali) a Marcali hát, GÁLL Éva a Kapós mente népi építkezésének vizsgálatát tűzte ki céljául. WINKLER Ferenc - beszámolója szerint - építkezési kérdőívet is készített 1986-ban. A Szennára telepített épületekkel kapcsolatosan SASI János és CSEPINSZKY Mária (utóbbi 1987-ig) MOLNÁR Ágnes (1986-ig), folyamatosan gyűjtötték az adatokat, SÁSI János és MOLNÁR Ágnes szőlészeti-borászati, és somogyszobi lakásberendezési tárgyakat is. 1985-87-ben folytatódtak főként a somogyszobi telekre való objektumok építési munkái, de WINKLER Ferenc tudományos feldolgozó tevékenységében háttérbe szorult a gyakorlati, falumúzeum építéssel való foglalkozás. Tervezetet készített „Fejlesztési koncepció a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény továbbépítése címmel". 1988-ban szakmai közönség előtt előadta e munkáját a Szennai Gyűjtemény fennállásának 10. évfordulójára rendezett skanzenológiai konferencián. Ezt élénk vita követte, mert a fennálló gyűjtemény hibáinak elemzésén kívül, amelyben sok igazság is volt, (pl. nem eredeti nagyságúak a telkek, és nincs szálláskertes települést megjelenítő parasztudvar, nincsenek képviselve katolikus családok, nemzetiségek, ellentmondásos a Szennai Gyűjtemény jogi helyzete), irreális tervezetet adott arról, hogy úgy kellene a gyűjteményt kibővíteni, hogy Somogy megye népi építkezésének minden táji változata és részben időbeli változásai is helyet kapjanak, azonkívül a nemzetiségek, katolikus csoportok, üzletek, műhelyek is bemutatásra kerüljenek. E terv megvalósításához hatalmas területet kellett volna kihasítani a község belterületéből. Vitatta a tájházak létesítésének jogosságát, azaz, a helyben megvédett valódi népi műemlékek szerepét, azzal, hogy elszórtan helyezkednek el, nem lehet igazán tudományos célú bemutatásra, összehasonlító vizsgálatra felhasználni ezeket. 1988-ban írta beszámolójában, hogy kész „A hazai népi építészet emlékei megmentésének elmélete és gyakorlata" című tanulmánya. 1989-ben védte meg bölcsészdoktori munkáját Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen .,A szabadtéri néprajzi muzeológia európai eszmetörténete alkalmazott módszerei és kritikája" címmel. 7 0 1 988-ban megvált a múzeumtól és 2002 májusától már megyei múzeumigazgatóként tért vissza, és itt dolgozott 2008 tavaszáig. 2002-ben a szennai tervezetet újra elővette, hogy népszerűsítse múzeumbarátok körében. 7 1 Az általam ismert tanulmányaiban, tervezeteiben nincs jegyzék arról, hogy melyik épületeket szerette volna áttelepíteni vagy rekonstruálni, de telepítési alaprajz sem. Azok a felmérések viszont, amelyeket SÁSI Jánostól megrendelt ebben az időben, mutatja, hogy számított rá, hogy tervezetével vagy a somogyi népi építészet témájával még foglalkozni fog. (Lakóház és üzletek Nagybajomban, istállóspajta Őrtiloson, várdai, szulóki telek, várdai góré, az általam már fotón közzétett zákányi gabonás, somogybükkörsdi présház). Tájékozottságát mutatja, hogy nagyon jó új szennai vezetőt adott ki, amikor a korábbi vezető már idejétmúlt lett a sok változás miatt. Ez precíz adatolású, rendkívül olvasmányos, jó stílusú esszé - nemcsak a Szennai Gyűjteményt lehet belőle megismerni, hanem kitekintést ad dióhéjban az egész megye néprajzi jellegzetességeiről. 7 2 2003-ban éves beszámolójában WINKLER Ferenc számos gondot felsorolt a gyűjteménnyel kapcsolatban („örökölt birtokjogi viták, ...megnyitása óta az intézmény több melléképületét gyűjteményként használja a megyei múzeumigazgatóság... ez szükségmegoldás... A közönségfogadó épület felújításra szorul... A gyűjteményben nincs időszaki kiállító tér... a szatócsbolt elhelyezése és működése megoldatlan... a gyűjtemény semmilyen műszaki biztonsági berendezéssel nem rendelkezik. Élőerős éjjeli őrzés van a területen...") E kérdésekben mélységesen igaza volt. Ebben az időben arra törekedett, hogy a karbantartásra megkapja az intézmény a szükséges összegeket. Erőltetettnek tűnt a mezőgazdasági gépszín elhelyezése a Szennai Gyűjtemény faépítményei közé, mely a Somogy Megyei Múzeum Igazgatóság 1991-2001 között igazgatóként itt működő dr. KIRÁLY István Szabolcs szakmai tevékenységéhez fűződik, aki a somogyi mezőgazdaság gépesítésének avatott kutatója. A paraszti birtokokon a 19. század harmadik felétől viszont már szerepe volt a gépeknek is. Nem láttam telepítési tervezetet, amelyből kitűnik, hogy a meglévő gépek paraszti vagy uradalmi használatúak voltak-e. A gépszínről írt szűkszavú, szerény leírás keveset árul el ezekről a kérdésekről. 7 3 Mivel a megyében sehol sem gondoltak az értékes mezőgazdasági gépmatuzsálemek megőrzésére, KIRÁLY István Szabolcs más megyék példáját kívánta követni, és a Szennai Gyűjteményben helyezte el az általa felkutatott gépeket. Az első gépek még az ő megérkezése előtt - a múzeumi beszámoló szerint 1982-ben - kerültek be, 1995-ben újakat szerzett be. KIRÁLY arra törekedett, hogy minél több típust megmentsen. A gépszínt SÁSI Jánossal terveztette meg, és intéztette vele az engedélyezést, így az 2000-ben nyílt meg. 2008-ban pályázati pénzből sikerült felkészülni a Szennai Gyűjtemény 30 éves jubileumára. Építési, átépítési tervek készítésére L. BALOGH Krisztinát kérték fel. A fogadóépületben közönségfogadó és idő70. WINKLER Ferenc 1989. 71. WINKLER Ferenc 2002a. 9-17. 72. WINKLER Ferenc 2002. 31. 73. KIRÁLY István Szabolcs 2002. 18-19. 239
