Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Knézy Judit: A tudományos kutatás és gyakorlat szerepe a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában
zés, melyet az OMF és a Somogy megyei Tanács pénzügy támogatásával oldottak meg. A templom felújítására kb. egy millió forintot biztosítottak. 1974-ben befejeződött a templom teljes külső és belső felújítása. 3 Í Még ugyanebben az évben megkezdődtek - az első három paraszttelket jelentő ütem területrendezési munkái, valamint a kerítés, a hidak és az utak megépítése. Az 1974-ben elkészült tervben már négy porta létrehozása szerepelt. Egyidejűleg a tájháznak alkalmas építmények helyben történő megvédéséről és karbantartásáról is gondoskodni kívántak, melyek többsége inkább KülsőSomogyban és a Balaton mellékéről került kiválasztásra. Az áttelepítendő favázas, illetve boronafalú épületek fennmaradását úgy kívánták megoldani a megvételig és elszállításig, hogy műemléki védelem alá helyezték, és megadták a karbantartási anyagi támogatást is, hogy az állaguk se romoljon. 1975. május 12-étől a munkálatokat addig szervező, bonyolító Somogyterv, illetve a Somogy megyei Művelődési Osztály átadta az éppen alakuló intézményt a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának az akkori igazgató erőteljes ellenállása ellenére is. Ennek jegyzőkönyve meghatározta mind a Somogy Megyei Múzeum Igazgatóság, mind a Somogyterv, mind a szennai Zselici Táj termelőszövetkezet és a helyi tanács feladatait. Szó került arról is, hogy a restaurátorok munkájának szakmai irányítására TEMESVÁRI Andort kérik fel. De végül is JANOVICH István látta el éveken keresztül ezt a fontos feladatot. 3 5 1975. május 9-én kaptam a megyei múzeum igazgatójától megbízást a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménnyel kapcsolatos mindenféle néprajzi, szakmai feladat ellátására, áttelepítendő épületek felderítésére, berendezésére, a hiányzó tárgyak megvételére, az épületek bontásánál való részvételre, bontási jegyzőkönyvek készítésére, illetve a Somogyterv munkatársaival való szakmai koordinálásra. A gazdasági ügyeket a múzeum gazdasági igazgatójára, KOVÁCS Istvánra bízták, később SZITA Ferencné töltötte be ezt a tisztet. A költségeket a megyei központi tartalék számláról fedezték. Az épületeket mint bontott anyagot kellett megvásárolnunk. Ebben az évben bontottuk le az első lakóházat Rinyakovácsiban a Petőfi u. 2. számú telekről. A Szennai Zselici Táj termelőszövetkezet szállította a helyszínre a lebontott épületeket, a kaposvári cukorgyár ácsbrigádja vett részt a legtöbb épület bontásában. A helybeli tanács Zselickisfaludon biztosított zárható tárolóépületet a falu legszélén, meglehetősen elhagyatott helyen, néprajzi tárgyaknak. 1977-ben egymással párhuzamosan alakították át az egykori református lelkészlakást fogadó épületté és gondnoki lakássá, ugyanekkor történt a Rinyakovácsi telek beépítésének megkezdése. Az egyszerűség kedvéért minden telket a rajta lévő lakóház eredeti helyszínéről neveztünk el. Ebben az évben újították fel eredeti helyén az Árpád u. 38. szám alatt álló, utolsó tulajdonosáról elnevezve Zóka Peti Lidi néni-féle népi műemlék lakóházat. Minden telek bemutatása a berendezett lakóházzal történt, a gazdasági épületek nem mindig ugyanabban az évben kerültek az udvarra. L. SZABÓ Tünde több írásában hangsúlyozta, hogy az épületek kiválasztása muzeológusok bevonásával történt. Javaslat általában többek részéről érkezett, de nekünk, kettőnknek, a felelősöknek kellett ezt mérlegelni - 1975 második felétől kezdve - helyszíni vizsgálatokkal, lehetőleg azonnal. Meglehetősen mobil életünk volt, sokszor a Somogyterv kocsija állt rendelkezésünkre, L. SZABÓ Tünde rajzolókat is hozott magával, különösen eleinte, bár szinte minden bontásnál jelen volt SÁSI János is, a Múzeum műszaki rajzolója, de ő az egyes épületrészek, gerendák beszámozását is végezte, illetve ellenőrizte. A tervek készítésére nem volt hosszú gondolkodási idő, a lényeges elképzelések alapján menet közben finomítottuk tervezetünket, az újabb kutatások, újabb épületek felfedezése alakította az épületjegyzéket, de formálták a megvalósítás módját azok a lehetőségek is, hogy a kiválasztott objektumokhoz sikerült-e hozzájutnunk. Például hosszú időbe telt, míg a Siótour pénzügyi támogatásával a csökölyi lakóházért kért magas összeget ki tudtuk fizetni. Eleinte úgy tűnt, talán nem sikerül. Ezért pótlásképpen a nagykorpádi lakóházat vettük számításba. Végül is mindkettőt megkaptuk, és egy újabb parasztudvart tervezhettünk az utóbbi házzal. Tünde két ütembe osztotta a kezdeti időszak munkálatait: az I. ütemben az első három telek, a II. ütemben még két lakótelek betelepítését irányozta elő. Utóbbi kimérése 1980-ban történt. Sajnos, kezdetben úgy képzeltük, hogy teljes rekonstrukcióra nem lesz szükségünk. Megfelelő lakóházakból elég széles repertoárból válogathattunk akkor, igaz minden kiválasztott református családé volt eredetileg, és szinte mindegyik nagycsaládnak készült. A nagyobb gazdasági épületekből nem volt elég nagy a választék, és elég sokféle képviselője az egykori faépítkezésnek. így elmulasztottuk a csökölyi telekre az istálló rekonstruálását, mert nem találtunk ott a faluban megfelelő egyedül álló talpas-vázas, vagy boronafalú istállót. Egy boronafalú romos istállónak csak a hiányos faanyagát vettük meg. Egy másikat a Dózsa utca végén derített fel SÁSI János, de ez egybe volt 34. A templom és paplak történetével, felújításának, történetével nem foglalkozom, mert ebben a témában nem végeztem eddig kutatásokat. 35. L. SZABÓ Tünde, JANOVICH István, a restaurátorok, olykor mi a néprajzosok, műszaki naplóban jegyeztük minden kiszállás alkalmával az aktuális feladatokat és utasításokat, illetve kívánságainkat, pontosításainkat, a beszerzendő nyersanyagokat stb. Sajnos, csak az 1977-79 közötti három naplót láttam eddig a Múzeum Néprajzi Adattárában. 225