Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Páll István: „Ahol visszafordul az idő kereke…” – Gondolatok a 30 éve megnyílt Sóstói Múzeumfaluról
venni, hogy évente többször is ellátogasson az intézménybe, hajlandó legyen anyagi áldozatot is hozni egy-egy színvonalas produkció megtekintése érdekében, s a kultúrára szánt pénzének nagyobb részét a mi múzeumunkban költse el. Az így befolyt összeg a regionális skanzen életében egyre nagyobb szerepet tölt be, 2008-ban a költségvetésünknek immár felét adta. Ez azt is jelenti, hogy a béren kívül az intézmény szinte önellátóvá vált, meg tudja termelni mindazon kiadások fedezetét, melyek a múzeum fenntartását biztosítják. Hogy idáig eljutottunk, ahhoz évek kitartó munkájára volt szükség, s arra, hogy a rendszerváltás utáni helyzetben megvalósítsunk olyan - múzeumi berkekben akkor még sokszor eretnekségnek látszó - szórakoztató tevékenységeket, amelyekkel a múzeumban rejlő lehetőségeket ki tudtuk aknázni. Szó szerint is kinyitottuk a kapukat a közönség előtt, s széleskörű marketingmunkát folytatva próbáltuk a lakosság tudatába belesulykolni a múzeumfalu létét. Hogy ez a folyamat miért nem már korábban indult meg, annak első sorban a szakemberhiány volt az oka, hiszen a múzeum programterve már az építés megkezdése előtt világosan meghatározta azokat az elveket, hogy az épületek megmentése mellett milyen más fontos szempontok indokolják az intézmény létrehozását. ERDÉSZ Sándor tanulmányában ezt így fogalmazza meg: „Népművelési, történeti, műemlékvédelmi, néprajzi és művészettörténeti indokok mellett két gyakorlati szempont is a Szabadtéri Múzeum mellett szól: a./kulturált szórakozási lehetőséget nyújt, mert a kellemes táji környezet mellett bizonyos kuriozitással is csalogatja a látogatóit; b./az iskolai oktatást elősegíti. A modern oktatás alapkövetelménye a szemléltetés, s ez számos iskolai tantárgynál kapcsolódik a falumúzeumhoz. Jól szolgáltatja a honismereti mozgalom ügyét is, mivel a szakkörök a táj és nép kapcsolatának, múltjának bemutatásával érdeklődésükhöz megfelelő illusztrációt, intuíciót kapnak. Tudjuk, hogy a meglévő szabadtéri múzeumok mindenütt hathatós kiegészítői az oktató-nevelő munkának... Sóstógyógyfürdő fejlesztési terve szerint az idegenforgalom egyre nagyobb mértékben növekszik, ebben a mozgalomban jelentős szerepet vállalhat magára a szabadtéri múzeum. A Szabadtéri Múzeum megvalósítása nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy megvalósítása után az idegenek az eddiginél hosszabb időt töltsenek Sóstón, illetőleg az Idegenforgalmi Hivatal érdemleges, programteli kirándulásokat szervezhessen Sóstóra. "" Bár a tanulmánytervben vázoltak a megfelelő cselekvési irányt kijelölték, az érdembeli közműve19. ERDÉSZ Sándor 1965. 20. NAGYNÉ BŐSZE Katalin 2001. 19-22. lődési munka a már említett szakemberhiány (és meg kell vallani, sokszor a közömbösség és érdektelenség) miatt a múzeum megnyitását követő első évtizedben alig-alig volt kimutatható. Ehhez kellett az a friss szemlélet, amit a fiatal munkatársak az 1990-es évek elejétől meghonosítottak a múzeumban, s kellett az a tudás is, amit elsajátítottak és alkalmazni is tudták múzeumi körülmények között. Az ezredfordulóig terjedő időszak közművelődési munkájának alapelveit és gyakorlati megvalósítását NAGYNÉ BŐSZE Katalin kulturális menedzser foglalta össze az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2001-es magyarországi konferenciája idejére megjelentetett Magyar Múzeumok tematikus szám részére. 2 0 Munkájának főbb megállapításai a következőképpen foglalhatók össze. Az 1990-es évek elején több jel figyelmeztetett bennünket arra, hogy az intézmény működtetése a régi, megszokott formában nem folytatható. A döntő érv a gazdasági helyzet megváltozása volt. A megyei önkormányzat által finanszírozott intézménytől pénzt ugyan ritkán vontak el, de a fenntartási költségek összegét sem növelték. Emiatt az infláció rohamos emelkedésével a rendelkezésünkre álló keretösszeg értéke fokozatosan csökkent. Az árak emelkedése miatt a működőképesség fenntartása új bevételszerzési lehetőségek felkutatására sarkallt bennünket. A lehetőségekből hosszabb távon is eredményes és célravezető megoldásnak a közönség egyre nagyobb számban történő „kicsábítása" mutatkozott, amit többféle módszerrel próbáltunk elérni. Elsőként intenzív propagandát indítottunk el. Szerencsés egybeesés, hogy városunk tömegkommunikációs hálózatának kiépítése is ekkor kezdődött meg. Az eddigi egy-egy rádió és újság mellé több, az egész megyére is kiterjedő szórási körzettel rendelkező „versenytársak" léptek, ami a mi lehetőségeinket is megnövelte. Szórólapjainkat, az ezekben az években elkészített kisebb-nagyobb tájékoztató füzeteinket, prospektusainkat az egész ország területére igyekeztünk eljuttatni. Többnyelvű prospektusokat készíttettünk az akkoriban jelentős számban hozzánk érkező angol, német, holland és francia vendégeink számára, de a közeli szlovák és lengyel látogatókra is gondoltunk akkor, amikor ilyen nyelvű ismertetőket is nyomattunk. Mi is bevezettük az új, látogató-centrikus szemléletmódot. Egy szabadtéri néprajzi múzeum minden más múzeumtípusnál nagyobb eséllyel érheti el ezt. Az ilyen típusú múzeumoknál kevésbé érezhetőek azok a gátlások, amelyek a többinél jelentkezhetnek. A látogatónak itt minden meghittebb: van, aki saját múltját akarja viszontlátni, van, aki szabadidőtöltésként látogat el hozzánk, hogy örüljön a tájnak, a kikapcsolódásra alkalmas atmoszférának. 201
