Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Németh József: A Göcseji Falumúzeum alapításának körülményei

sem lehetne megfelelőbb helyet kiválasztani Zalaegerszegen a Falumúzeumnak. Elvileg helyesebb lett volna az épületeket dombos vidéken elhelyezni, mert így az egész berendezés a göcseji táj hangulatát sokkaljobban tükrözte volna, mint a lényegében teljesen sík terület. Ezt az esztétikai, hangulati problémát megfelelő fásítással fel lehet oldani" (BARABÁS Jenő, SZENTMIHÁLYI Imre, TÓTH János: A Göcseji Szabadtéri Néprajzi Múzeum programtervéből.). Ma már tudjuk, hogy a várostól délre elterülő Alsóerdő lett volna az eszményi hely. Felszíne a göcseji tájjal megegyezően dimbes-dombos, mikroklímája is kedvezőbb a Zalarétnél. Már a várostól sincs messze, a lakótelep az erdő széléig ér. Vendéglő, szabadidőközpont, nyári napközis tábor, botanikai park épült, évekig erdei színház is működött itt. 9. Az intézmény tervezésére a Megyei Tanács Művelődési Osztálya BARABÁS Jenővel, SZENTMIHÁLYI Imrével és TÓTH Jánossal kötött megállapodást. Kétségkívül ők voltak Zala népi építészetének legjobb szakértői. Mindhárman itt születtek, SZENTMIHÁLYI és BARABÁS

9 Egerszegen is érettségizett. TÓTH János gyermekként Keszthelyre került, de szombathelyi mérnökként szülőföldje építkezését is megismerte, az 1950-es évek végétől pedig SZENTMIHÁLYI Imrével együtt Göcsej nagyobb részét újra bejárta. A több szakmai fórumon megvitatott és egyetértést szerzett programterv szerint: „ A szabadtéri néprajzi múzeum nem az egész megye, hanem a tágabban értelmezett Göcsej területének anyagát mutatja be... itt állnak rendelkezésre olyan épületek, amelyek képviselhetik egy adott korszak jellegzetes építkezési kultúráját... Pár év múlva, mire a múzeum megnyithatja kapuit, hasonló épületeket már nem, vagy csak kivételesen találunk a megyében... A GSZNM a század végi paraszti építkezési és lakáskultúrát mutatja be, de ezen keresztül elsősorban életforma bemutatására törekszik. Éppen ezért nem különálló épületeket, hanem komplex gazdasági együtteseket, udvarokat, lakóházakat, gazdasági épületeket kell bemutatni, teljes felszereléssel és berendezéssel együtt... Nem hagyhatók ki a kisebb, kevésbé díszes épületek (tyúkól, istálló, kút, pálinkafőző stb.) és az ipari létesítmények (malom, kovácsműhely) éppúgy, mint a göcseji falu egykor jellegzetes építménye, a harangláb és útszéli kereszt, amelyek itt már nem vallási, hanem esztétikai célokat szolgálnak. Öt komplett gazdasági udvar bevitelére van elvben és gyakorlatban lehetőség, figyelembe véve a gazdag és szegényparaszti építkezés, s az egyes háztípusok közötti eltéréseket (kerített ház, hajlított ház, rövid csonkakontyos ház, hosszú ház, rövid ház). Ezen kívül több különálló építmény (szőlőhegyi pince, kovácsműhely, harangláb, kereszt), s néhány művészi szempontból kiemelkedő értékű házhomlokzat teszi teljessé a sort. Mindez olyan elrendezésben az olai malom köré csoportosítottan, hogy a régi göcseji falu jellegét és hangulatát visszaadja." A tervezésnél gondot okozott: a/ Nem állt rendelkezésre elegendő hazai tapasztalat. A Göcseji Falumúzeumot csak 1973ban követte a szombathelyi, az ezer kilencszázhetvenes években kezdődött a nyíregyháza-sóstói, a szennai, az ópusztaszeri építése. A szentendrei első programterv csak 1966-ban készült el. b/ Alig volt lehetőség a nemzetközi tanulságok felhasználására.

1

0 Az úttörő szerep magyarázza, hogy az előkészítés során nehezen kivitelezhető javaslatok is szóba kerültek. Felvetődött, hogy a fából készült épületeket változatlan formában, helikopterrel felemelve kellene átszállítani, és az előre elkészített betonalapra helyezni. Hosszabb vita folyt arról, hogy a hottói kovácsműhely vert falát szét kellene fűrészelni, majd újra összerakni, hogy az anyagában is eredeti legyen. Csak a Néprajzi Múzeumban 1966. október 13-án tartott szakmai konzultáció döntött véglegesen: szükségtelen a vályog- és vert falú épületeknél az eredeti építőanyag felhasználása, ebben az esetben a helyi technika maximális figyelembe vételével a falak újra készítendők." A program nagyobb része 45 év távolából is időtállónak bizonyult. Természetes, hogy a négy évtized alatt felépített öt, immár nagyobb intézmény tanulsága, a nemzetközi tapasztalatok birtokában néhány megoldás elavultnak tűnik. a/ Kizárólag fából készült, kémény nélküli házak kerültek bemutatásra. így aztán még a GÖNCZI Ferenc által megrajzoltnál isarchaikusabb lett az eredmény. Mivel a kiválasztott lakóházakat a 20. század közepére jórészt kéményesre alakították, ma szinte soha nem a bontáskor megismert forma, hanem az eredeti füstös konyhás állapot látható. Az 1966. október 13-án, a Néprajzi Múzeumban rögzített megállapodás szerint: „A felépítés során a megbízható adatok alapján rekonstruálható legrégibb állapotnak megfelelően kell az épületeket felépíteni." V. Zalai életrajzi kislexikon 3. 2005. 10. Emlékezetem szerint SZENTMIHÁLYI Imre csak a falumúzeum építése közben vagy befejezése után láthatta a bukaresti és a stübingi hasonló intézményt. 176