Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Báti Anikó: A cserépfalui konyha

Báti Anikó A cserépfalui konyha Magyarországon a kultúrában, az életmódban soha nem zajlott le ilyen rövid idő alatt akkora méretű változás, mint az elmúlt ötven évben. Ez a folyamat közel sem zárult még Le napjainkban. A mai időseket és fiatalokat olyan hatalmas távolság választja el egymástól kulturális szinten, amely korábban elképzelhetetlen volt. Falun az egyik idős asszony még cserépfazékban tárolja a száraz babot, takaréktűzhelyen főz, de van mikrohullámú sütője is. Egy utcával arrébb pedig egy fiatal házaspár teflonbevonatú edényeket használ a villanytűzhelyen, a nappalijukban sok-sok pohárral, italos üvegekkel megrakott bárszekrény áll. Ha ezeket a tárgyakat szimbolikusan értelmezzük, érezhető, hogy egymástól nagyon eltérő világot jelenítenek meg. Egy településen belül is nagy a különbség az egyes generációk között. Egyszerre, egy időben van jelen a régi, a hagyományos, és az új, a modern az egyes korosztályok életében, természetesen eltérő mértékben. Kutatásaim helyszínéül a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Cserépfalut választottam, személyes okokból: ide mentem férjhez, férjem családján keresztül megismerkedtem a falu lakosaival, és nagyon sok személyes tapasztalatot szerezhettem. Elsődleges célom, hogy Cserépfalu táplálkozáskultúrájának egészét bemutassam az adatközlőim szavai segítségével.

1 Értelmező elemzésem során a táplálkozás, jelen esetben az ételkészítés helyszínének változásaira koncentráltam, a mögötte meghúzódó társadalmi háttérre kevéssé tértem ki, csupán érzékeltettem azt. Feltételeztem, hogy a táplálkozás leírásával olyan tényeket is megláthatunk, amelyekről más irányú megközelítésben talán kevéssé árnyalt, kevéssé érthető képet kapnánk. A táplálkozás a mindennapoknak és az ünnepeknek is elengedhetetlen kísérője, az étrendben, az étkezési szokásokban tükröződhetnek a gazdasági, társadalmi változások, de az egyes emberek életciklusainak eseményei is. Az általam vizsgálat korszak - az 1945-től napjainkig, 2000-ig terjedő időszak - határai nem néprajzi értelemben vett fordulópontokhoz kötődnek. Ugyanakkor ez a szakasz már elég tág idősáv ahhoz, hogy a szakirodalom alapján

2 a táplálkozáskultúra történetében kirajzolódó, az 1960-70-es évek közé eső, az újkori folyamatokat lezáró korszakhatárt egy konkrét falu táplálkozásának módosulásait rögzítve vizsgálhassuk. A kitűzött korszakhatároknak megfelelően három generációból választottam ki az adatközlőimet, többségében nőket, fontos szempont volt a rokonság is; egy-egy családon belül - ha volt rá mód mindhárom generációt felkerestem. Az azonos rokonságba tartozó adatközlők információi alapján meglehetősen pontos képet alkothattam a főzés tudományának tanulási folyamatáról, az egyes generációk konyháinak eltéréseiről, ezek kölcsönös megítéléséről, és az egyes korcsoportok közötti együttműködésről. A vizsgált három generáció háztartásalapítása három időzónába esik a kijelölt korszakhatáron belül: az 1940-1950-es évekre, az 1960-1 970-es évekre és az 1980-1990-es évekre. Ezek alapján neveztem el az egyes korcsoportokat első, második és harmadik generációnak, az időszakokat pedig az első, a második és a harmadik korszaknak. (Adatközlőim bizalmával nem szerettem volna visszaélni, így munkám során nem említettem neveket, kevéssé hangsúlyoztam ki társadalmi hovatartozásukat, foglalkozásukat; az elemzés alapját főként az egyes korosztályok jelentették. A feldolgozás során a közölt idézetek után római számmal rövidítettem az egyes generációkat; az általam becsült, egymáshoz viszonyított vagyoni helyzetüket pedig a,b,c betűkkel jelöltem. A vizsgált háztartások közül 'a'-val a szegényebb, 'c'-vel a legtehetősebbeket jelöltem. így például az 'I. a' az első generáció szerény anyagi helyzetű tagját jelenti.)

3 A főzés helyszíne, a konyha berendezése Cserépfalu keleti felén a riolittufába vájt barlanglakásokban éltek a legszegényebb családok/ Ezt a részt Kisamerikának hívják a mai napig. A barlanglakásokban 1969-ig laktak, azóta közülük sok lepusztult. Az egy-három helyiséges Lakások többségében falba vájt kemencében és előtte Lévő nyílt tűzhelyen láncra felfüggesztett bográcsban főztek. Volt, 1. A tanulmány szervesen kapcsolódik a 2008-ban, a Magyar Néprajzi Társaság kiadásában megjelent BÁTI Anikó: Régi és új elemek a cserépfalui konyhán című könyvhöz. 2. KISBÁN Eszter 1984b.; 1997a. 10.; 1997b. 435-439. 3. Az egyes adatközlők vagyoni helyzetét nem vizsgáltam számszerűleg, a fenti csoportosítás csak becslésen alapszik, megfigyeléseim nyomán. Ennek viszonylagosságáról példaként az egyik általam szerény anyagi helyzetűnek ítélt adatközlő hagyatékában tekintélyes pénzösszeg is volt, de ezt az életkörülményei alapján akkor még nem feltételezhettem, így az 'I. a' csoportba soroltam. 4. BAKÓ Ferenc 1977.; BALASSA M. Iván 1997. 141-142.; Vö. VALUCH Tibor 2001. 297. 141