Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Vass Erika: Festett bútorok egy kalotaszegi településen
West End Cityben, a férj pedig építéseken szigetelési munkálatokat végzett. 2008 tavaszán azonban úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek, mivel saját lakás vásárlására nem nyílt lehetőségük. Korábban az asszony Kolozsvárott takarított, jelenleg pedig a szomszéd településen működő varrodában dolgozik, és szabadidejében pártákat varr a józsefvárosi piacon vásárolt babákra a Budapesten élő sógornője megbízásából. Férje egy kolozsvári asztalos cégnél helyezkedett el. Fiuk fuvarozással foglalkozik, elsősorban Budapestre szállítja a falubelieket mikrobuszával. A család ugyan visszakapott 7 hold földet, de mivel rossz minőségű, a nagyja parlagon hever, és csak a két disznónak szükséges kukoricát termelik meg. Szilvapálinkát nagyobb mennyiségben készítenek, 3 9 direkt termő szőlőből csak egy lugasnyi van az udvarukon. Leányuk Kolozsvárott kezdte meg középiskolai tanulmányait, ez idő alatt a nagyszülei nevelték, de egy kis idő múlva a szülei után ment, és Balatonfüreden folytatta a gimnáziumot. Azt követően Székesfehérvárott szerzett idegenforgalmi, majd 2008ban jogi asszisztensi diplomát. 2008-ban ment férjhez Hollandiába; férjét szülőfalujában ismerte meg, mert a települést jelentősen támogatja egy hollandiai közösség (például ruhákkal, pénzadománnyal, és ők készítették el a járdákat is). A megvásárolt tárgyegyüttes A Szabadtéri Néprajzi Múzeum által megvásárolt tárgyegyüttes 163 darabból áll: a 17 darab festett bútor mellett 1 lámpa, 2 szalmazsák, 1 szalmazsák huzat, 4 lepedő, 2 lepedő hajtás, 4 paplan 22 párnahuzat, 2 falvédő, 2 drapéria, 5 függöny (2 ablakra, 3 szekrényekre való), 1 szőttes kendő, 7 terítő, 59 tányér, 2 tortatartó, 4 kompótos tál, 18 kanál, 7 bögre, 2 szekrénycsík és 1 szőnyeg tartozik bele (7. kép). A festett bútorok közül az eladó házasságkötéséig még nem készült el minden darab. A teljes berendezés csak 1981-re, a fia keresztelőjére lett kész, s erre az alkalomra rendezték be a szobát, akkorra hívták meg a vendégeket, akiknek ezzel is kifejezték a család anyagi jólétét. Ekkor a keresztanya az asztal elé tartotta a csecsemőt, mondott egy áldást neki, imádkoztak, majd a jelenlevőket megkínálták kávéval és pálinkával. A szobát csak ritka alkalmakkor használják, legutóbb 2008-ban a lányuk lakodalmán, amikor a menyasszonyt itt kontyolták föl. A festett bútorok elhozatala ..egyjó kis ceremóniával ment": az ágyat a szekérre tették (kivéve az ágy díszes végét, az túl nagy volt) és lekötötték. A többi bútordarabot is fölállították a szekéren és fogták az emberek, hogy le ne boruljanak; úgy vitték végig a falun, hogy mindenki láthassa, milyet sikerült készíteni. 4 0 Az eladó nagyanyjának nem volt festett bútorzata, csupán egy sötétkék alapú, egyszerűbb, ritkább mintázatú padláda, abban tartották a ruhákat. A „cifra bútorok" közül az eladó 1943-ban született édesanyja számára a vetett ágyat 1960-ban, a sifont és a kasztent pedig 1964-ben készítette FAZAKAS KALLÓ Pali János Rebi. A dátumokból kivehető, hogy az édesanyjának sem készültek el konfirmálásra a bútorok, hanem csak közvetlenül a házasságkötése után: „Akkor még az édesanyámnak készültek, akkor még fiatal volt, akkor tudtak ráállni, hogy megcsináltassák, előtte nem volt olyan sok pénzük, hogy ezt kifizessék. " Az eladónak nincs testvére, ezért is került hozzá az édesanyja bútora. Szülei a faluban középrangúnak számítottak, édesapja kőművesként dolgozott, később pedig Egeresen helyezkedett el egy gyárban. Édesanyja háztartásbeli volt, de emellett az ő édesanyjához hasonlóan - aki szintén elismert varrónő volt a faluban - kézimunkázott, kalotaszegi viseletet (például konfirmálásra pártát, blúzt, mellényt) készített elsősorban helybeliek számára eladásra: „A varrás volt a mindene. " Ez az általa komponált bútorok mintáin is látszik, mert a mintakincs java részét a textíliákról vette át. A meglévő bútorokhoz 1981-ig egy hálóágyat, egy asztalt, négy széket, egy tükrös toalettet, egy kendőtartót és két karnist csináltattak. Ezeket ugyanaz a helyi asztalos készítette, mint a kasztent és a sifont, ám a festést - hogy csökkentsék a kiadás költségeit maguk végezték, csak egy kis időre segített be nekik FAZAKAS KALLÓ Pali János felesége. A két pad, a kanáltartó és a láda régebbi, zöldre festett darabok voltak, melyeket a két asszony festett át az újabb divatnak megfelelően „cifrára"így ezeket sem kellett asztalossal csináltatniuk. A festéket inkább Magyarországról hozták, mert úgy találták, hogy ott szebb volt a piros, a fehér és a zöld alap is. A bútorokat kétszer lefestették fehér festékkel, majd az előre papírból kivágott virágmintákat ráillesztették a felületre, az ujjukkal megtartották, és ceruzával körberajzolták. A szárakat és a leveleket nem rajzolták elő, csak szabad kézzel, érzés alapján festették meg: azt láttuk, hogy hova kell." „Mer akkor mi az édesanyámmal, mivel nagyon sok kötényt csináltunk, gyöngyöztünk meg minden, akkor úgy döntöttünk, hogy rakjunk ezekre a bútorokra más mintát, hogy különbözzön. Azt mondta az anyukám: «Jó, tudod mit? Vannak itt ilyen kötény minták, és rakjunk azokból bele különböző virágokat, tulipáno39. A helyiek pálinkafogyasztásáról részletes tanulmányt közölt FÜLÖP Hajnalka. FÜLÖP Hajnalka 2004. 391-404. 40. A településen 1984-ben TARR Ilona készített fényképeket hasonló jellegű kelengye viteléről, ahol lovas kocsival szállították a hozományt; Néprajzi Múzeum Fotótára F 306079-306083. ERDÉLYI Zoltán Vistán 1961-ben készült képein még bivalyokat fogtak be a szekér elé; F 155440-155442. 131
