Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Vass Erika: Festett bútorok egy kalotaszegi településen
5. kép. Az asztalos papírból készült sablonjai tornyok 6. kép. A 2007-ben készült mennyezet részlete az 1783készítéséhez. (DEI M Péter felvétele) ból származó szószékkoronával (DEIM Péter felvétele) Egy egész garnitúra (asztal, négy szék, vetett ágy, hálóágy, háromajtós szekrény, kasztén, láda, padláda, kanapénak mondott pad, kendőtartó) elkészítése kb. egy éves munka volt (különösen a díszítőlécek, gombok, tornyok aprólékos megmunkálása tartott sokáig, hiszen csak díszítőlécből kb. 80 folyóméternyi kellett), de ha a megrendelő nem tudta egyszerre kifizetni, akkor tovább is elhúzódott. A megállapodáskor a megrendelő előleget adott az asztalosnak az anyagra, majd a bútorok elkészültével fizette ki a fennmaradó összeget. 1992-ben egy garnitúra ára a következőképpen alakult: hálóágy 15 000, vetett ágy 18 000, háromajtós szekrény 30 000, kredenc 22 000, láda 9000, padláda 8000, kanapé 6000, kendőtartó 2000, asztal 10 000, szék darabja 5000 lei. A festéshez 16 kg fehér alapozó festék, továbbá 4 kg fehér, 3-4 kg piros, 1-1,5 kg zöld, 0,5 kg sárga és 0,25 kg kék zománcfesték kellett és sárga bronz. 3 3 Volt, aki egy bivalyt adott el ahhoz, hogy ki tudja fizetni az asztalosnak a garnitúra árát (a nyersanyagot is beleszámolva), a festetés pedig ennek kb. még a felébe került, tehát összesen kb. 1,5 bivaly ára kellett egy komplett garnitúrához. Meglátása szerint míg náluk a fehér alap volt a bevált, addig a vistaiak legtöbbet sárga alapra dolgoztak: ,, 10 km oda-vissza, de annyira eltér, hogy mi inkább úgy nézzük, hogy románosabb szín a sárga. Ahogy mi tudjuk, a magyar színekbe a fehér, a piros és a zöld. Ezek dominálnak. " Ám egy idő után leálltak a megrendelések (ezt az asztalos a szerencsejáték megbukásával is magyarázta), hiszen a nagyszülő vagy szülő a saját bútorait továbbadta az unokájának, illetve gyermekének, így nem volt szükség újak készíttetésére. A munkahiány és a jobb kereseti lehetőségek miatt az asztalos kiment Magyarországra, de négy év után családja hívására hazaköltözött. Azóta ismét Kolozsvárra ingázik, ahol hőszigetelt nyílászárókat gyárt egy cégnél, illetve megrendelésre műbútort. Kalotaszegi bútor készítésére utoljára kb. 10 éve kérték föl, az utóbbi években a megrendelőknek a már meglévő garnitúráit kellett egy ággyal vagy szekrénnyel kipótolnia: „Csak már feledőbe van, nem annyira vannak érte, áttértek inkább az úri bútorokra. Még van jó pár ház, ahol kalotaszegi bútorok vannak, de már lassan a divatból úgy hagynak le, marad ki... Most, hogy szabad a világ, megy ki merre lát, úgy beszél, ahogy akar, azt ölt fel, amit akar, inkább könnyű ruhákat, nem kalotaszegi ruhákat. Egyszerűbb bútorokat. Egyszerűbben és nagyszerűbben. Lehet, hogy a váltás, ez hozta ki, gondolom. Legalábbis ez a véleményem. " A bútorfestés hagyományának megőrzése érdekében legutóbb az egyház tett lépést. Az előző lelkész ötlete volt, hogy kazettás mennyezetet készíttet, 3 4 és a kazettákra a cifra szoba motívumai kerülnek, mert amíg a hívek viseletben jártak a templomba (most 33. Többen is kipróbálták kevert festékekből a rózsaszín mintát, ám hamar színét vesztette, és ezért elmaradt. 34. Egy 1928-ban készült fotó tanulsága szerint a templom valaha deszkamennyezetes volt, melyet vékony, fehérre festett pálca tagozatokkal kazettákra bontottak (GERGELY Pál felvétele, Néprajzi Múzeum Fotótára F 198924). Ezt egy 1923-ban született férfi emlékezete szerint kb. 30 éve lebontották, és a mostani felújítás előtt egyszerű vakolt mennyezete volt a templomnak. 128
