Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

KÓSA LÁSZLÓ: A Partium, a Bánság és Erdély táji-történeti tagolódása

ges jelentősége, hogy az Európát mindmáig kulturálisan legmélyebben kettéosztó, eredetileg a nyugati-keleti kereszténység határával azonos „törésvonaf'-on innen fekszik mint a legkeletibb táj. (Ellentétben Boszniával, a keleti oldal legnyugatibb területével.) A jelenleg folyó nagyarányú népességmobilizáció, az említett közelmúltbeli demográfiai változások, a feszített urbanizáció és iparosítás következményei várhatólag hamarosan a globalizáció negatív hatásaival egyesülve fognak fölerősödni. Románia sok évtizedes politikai és kulturális elszigeteltsége, a nagy múltú műveltségi és társadalmi hagyományok folytonosságának megtörése, a távolabbi civilizációs központokhoz fűző összeköttetés tartós megszakítása különösen veszélyes tényezők, melyek az „átlagos"-nál komolyabban fenyegethetik a helyi jellegeket, értékeket, entitásokat. Tájaink az elmúlt 60-70 évben súlyos pusztulásokon mentek át, kezdve a zsidóság világháború alatti deportálásán, a németek kiűzésén és kényszermunkába hurcolásán, folytatva szinte teljes kivándorlásával, a magyarok lélekszáma apadásával, a cigányság növekedésével. Történeti távlatban nézve, az etnikai átrendeződés fokozódó ütemben gyorsult. Közben bontakozott ki a hivatalosan „szisztematizálás"-nak nevezett falurombolás, és nem tekinthetünk el a nem nagy földrajzi távolságban az 1990-es években zajló boszniai etnikai tisztogatások árnyától sem. A vázolt sajátos geográfiai (kultúrfóldrajzi) helyzet mindmáig sehol másutt a világon föl nem található, egyedi állapotok bemutatására nyújt lehetőséget. A lehetőséget azonban korántsem merítettük ki, a szükséges tudományos vizsgálatokat csekély mértékben végeztük el. Föltétlenül pártolom a Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi tájegysége létesítésének kezdeményezését és munkálatai mielőbbi elkezdését. A térségben minden néprajzi kutatás fokozottan fontos, hiszen akár bekövetkeznek a baljós sejtelmek, akár nem, a térség iránti tudományos felelősség, minthogy a késlekedés az európai földrész egyik legszínesebb nagytájának elvesztéséhez vezethet, nemcsak a magyaroknak veszteség, hanem egyetemesen is az, a feladat egyaránt magyar és egyetemes ügy. Jegyzet: Előadásom részben több korábbi munkám következtetéseinek és eredményeinek tudatosan összegző ismétlését tartalmazza a következő okokból: 1. Szakmai érdeklődésem változása miatt a vonatkozó témakörök kutatását nem folytattam, jóllehet az újabb irodalmat igyekeztem követni. 2. Az eredményeket és következtetéseket érdemi kritika nem vitatta, igaz, széles körű elfogadásukról sem számolhatok be. 3. Mindazonáltal a jelen előadásra történő fölkérés a kérdéskörök újragondolására ösztönzött, ezért néhány újabb fölvetést és javaslatot is tartalmaz a szöveg. A hivatkozások ismétlésének azonban nem láttam értelmét, a fölhasznált szakirodalmat az érdeklődő az alább fölsorolt művekben megtalálja. Ezáltal az önhivatkozások nemkívánatos voltát, legalább így csökkenteni szeretném, hangsúlyozva a szöveg előadásformátumának megtartását, azt, hogy nem dolgoztam át tanulmánnyá. IRODALOM KÓSA László-FILEP Antal 1975 A magyar nép táji-történeti tagolódása (első kiadás). Budapest KÓSA László 1991 Erdély néprajza. Ethn. CIL 3-4. 197-211. 1991 Észrevételek és kiegészítések Juhász Dezső ,,A magyar tájnévadás " című munkájához. Magyar Nyelv LXXXVII. 3. 330-336. 1998 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920). (3. bővített, javított kiadás) Budapest 2001 A magyar néprajz tudománytörténete. (2. javított, bővített kiadás) Budapest