Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

POZSONY FERENC: Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei

egyre inkább a kultúra egyéniesített bemutatását segítették elő. 133 Sajnos, ez a ,,nyitás" csak rövid ideig tartott, mivel az 197l-es kínai látogatását követő eszten­dőben Ceausescu Romániában is meghirdette sa­ját ideológiai, kulturális „forradalmát". Annakje­gyében előbb lecsökkentették a szociológus hall­gatók számát, majd 1977-től betiltották a diszci­plína egyetemi oktatását." 4 Miközben a román kommunista totalitárius hatalom az 1970-es évek végén teljesen felszámolta a szociológia szakot, fokozatosan ellehetetlenítette a néprajzi kiad­ványok megjelentetését is. A Korunk Társadalomnéprajzi Kör, mely elsősorban böl­csészekből állt, egy új kutatói nemzedék kineve­lését segítette elő. ARADI József, NAGY Olga és PÉNTEK János alapvetően meghatározta en­nek az intézménynek a szemléletét és ered­ményeit. 135 Ez a csoportosulás és azon belül pedig ARADI József, messzemenően elősegítette a csíkszeredai antropológiai munkacsoport meg­születését és kibontakozását is. Ez a generáció 1989 után megalakította a Kriza János Néprajzi Társaságot, cselekvő részt vállalt a Magyar Nép­rajz és Antropológia tanszék oktatási és kutatási programjainak irányításában, valamint az erdélyi magyar és a romániai néprajztudomány pro­fesszionalizálódásában. A különböző társadalomtudományok (például antropológia, néprajz, szociológia, történeti ant­ropológia stb.) az 1989-es romániai események után Erdélyben is fokozatosan intézményesedtek, rendre megalakultak egyetemi tanszékeik, kuta­tóbázisaik, s figyelemre méltó szakmai publiká­ciókat jelentettek meg magyar, román és idegen nyelven. Ezek a folyamatok csakhamar elősegí­tették a specializálódást, munkamegosztást és a versenyszellemet, de már a közeljövőben szük­ség lesz a különböző társadalomtudományok (antropológia, néprajz és szociológia) képviselő­inek egészséges együttműködésére, kommuniká­ciójára és párbeszédére is. Ennek eredményessé­gét bizonyítja, hogy az elmúlt években olyan in­terdiszciplináris jellegű regionális, vidékfejlesz­tésre irányuló kutatások folytak Erdélyben, me­lyekben antropológusok, közgazdászok, humán­geográfusok, néprajzkutatók, nyelvészek, szocio­lógusok, politológusok vettek részt. Ebből a cso­portos, közös munkából született meg a Székely­földet és az Északnyugat-Erdélyt bemutató szin­tézis. 136 Az 1990-es években Erdélyben olyan új, vál­tozatos tudományos intézményrendszer és kuta­tási paradigma bontakozott ki, mely elsősorban a magyarországi, másodsorban pedig a romániai tudományos élettel alakított ki nagyon szoros kapcsolatokat. Az utóbbi évtizedben az erdélyi falusi társadalmak kutatásába cselekvő módon bekapcsolódhattak a magyarországi és más or­szágokból származó kutatók és intézmények is.'" A Romániában élő magyarság társadalomszerke­zetével kapcsolatos legújabb eredmények napja­inkban már nemcsak erdélyi „piacon" reprezen­tálódnak, mivel sokszor magyarországi konfe­renciakötetekben vagy szakmai periodikákban jelennek meg azok. 138 Miközben a kulturális-, a történeti- és a szociálantropológia határozottan új kihívásokat jelent a hazai magyar néprajzkutatók számára, ugyanakkor fontos feladat marad a ro­mán, az európai és az egyetemes tudományos vérkeringésbe való betagolódás is. Az Erdélyben kibontakozott társadalomnépraj­zi vizsgálatokat is alapvetően az a tény határozta meg, hogy miközben a kutatók nagyobb része mereven és mesterségesen szétválasztotta a helyi közösségek társadalmának valamint kultúrájának vizsgálatát, általában azt elméleti szinten nem tudta sem megalapozni, sem alátámasztani meg­felelő módon. Ennek eredményeképpen a leg­több szerzőnek nem is sikerült mélyebben ele­mezni vagy értelmezni a bonyolultabb és az ösz­szetettebb jelenségeket. Az életvilágok kulturális és társadalmi vetületeinek mesterséges szétvá­lasztása ellenére, Erdélyben is tematikailag na­gyon színes, interdiszciplináris jellegű tár­sadalomnéprajzi kutatások bontakoztak ki. A leg­jelentősebb és a legmaradandóbb tanulmányok elsősorban megbízhatóbb, keményebb adatok se­gítségével tárták fel az erdélyi meg a moldvai magyar családok, közösségek, csoportok élet­módját és mindennapjait. 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom