Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÖTSZEGI TEKLA: Tájházak Kalotaszegen
8. kép. Az elsőház részlete a vetett ággyal oldaltornáccal (7. kép). A helyiségek deszkafodémesek, az elsőházban deszkapadló, a hátsóban döngölt, tapasztott padló. Vízvetős, fűrészelt díszítésű oromzatán 1914-es évszám olvasható. A kert felőli oldaltornác a kiálló gerendatalpakon nyugszik, a végében deszkakamara. Kihasználva a telek adottságait, a hátsóház alatt, a pinceajtóval szemben helyezkedik el a kisebb, deszkafödémes gabonás, mellette pedig egy nagyobb, dongaboltozatos pince. A házzal párhuzamosan az udvart a téglalap alakú, kétfiókos csűr zárja le, egyik fiókjában a szarvasmarhák, a másikban a juhok szállásán szolgáló istállóval. Terméskő és deszka borítású gerendavázas fal, vízvetős nyeregtetővel. Hátul utólag fedett tornácot építettek hozzá. A disznóól fala zsilipéit deszka, talpgerendás aljzaton, kétoldalt vannak a tulajdonképpeni ólak, közbül a tároló funkciót ellátó ereszalja. Az ólhoz van hozzáragasztva a deszkafalú, félnyeregtetős sütőház. A telekre vezető kiskapu 1899-es datálású. Akárcsak az előbbi létesítmény esetében, a berendezési tárgyak itt is a lelkész felhívására válaszoló adományozás útján kerültek a gyűjteménybe. A lelkész felesége által vezetett leltárkönyv az adományozó nevét, címét, a tárgy helyi nevét, funkcióját és készítésének becsült idejét rögzítette. Ez utóbbi két kategóriát tartalmazó rubrika a leltárban meglehetősen foghíjas, s a készítés idejére vonatkozó adatok is erős fenntartással kezelendők. A leltárkönyvben 296 tárgy szerepel, közöttük nagy mennyiségben mezőgazdasági, háztartási, a kenderfeldolgozás során használt eszközök. Miután az anyag összegyűlt, a lelkész a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, konkrétan a múzeumi gyakorlatot is vezető Gazda Klára segítségét kérte. Az ő irányításával az akkori másodéves hallgatók egyrészt beleltározták az anyagot, helyszíni adatfelvételi lapot készítettek a telekről, elkészítették a tárgyak részletes adatlapját, hetekig dokumentáló-kiegészítő gyűjtést végeztek a faluban. A fatárgyakat tisztítás után xilamonnal kezelték, végül elkészítették a kiállítási tervet. A csűrben a mezőgazdasági eszközökből kiállítást rendeztek be, a lakóházban pedig a hozott anyagot hasznosítva, a helybeli asszonyokat is bevonva két enteriőrt rendeztek be. Az utca felőli helyiségben a fiatalok háza (8-9. kép), a hátsóban (10-11. kép) az öregeké kapott helyet. Készen kapott, „hozott 1 ' anyagból - amely itt is meglehetősen vegyesnek bizonyult mindannyian tudjuk, hogy nehéz, hálátlan feladat dolgozni. A szakember legfeljebb fenntartásait tolmácsolhatja, jobb belátása ellenére kénytelen számos kompromisszumot kötni. Gyűjtési koncepció, célirányos tárgygyűjtés hiányában bizonyos tárgytípusok itt is teljesen hiányoztak, másokból pedig jóval több is került, mint amennyi egy háztartásra jellemző volt, ráadásul senkit sem lehetett megsérteni azzal, hogy ajándékát mellőzik. Az emberek többsége szeretett volna valamit adományozni, azonban a jó állapotú darabok tekintélyes része még funkcióban volt, mások pedig - a kalotaszegi háziipari készítmények, „népművészeti tárgyak" jól ismert útját követve másutt kerültek értékesítésre. Tehát az adományok között nagy számban találunk
