Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

FURU ÁRPAD: A Torockó értékvédő program

18. kép. Torockói menyasszonyviselet meritumok összeállításánál figyelembe vették az alapítvány kutatási eredményeit, és helyismere­tét. Szintén az alapítvány erőfeszítéseinek kö­szönhető, hogy többszöri nekifutás után 2000­ben a Művelődési Minisztérium Torockó teljes belterületét műemlékileg védett övezetté nyilvá­nította, így építkezési engedélyek Torockó belte­rületén, és a völgy egészét felölelő védelmi öve­zetben csak a területi műemlékvédelmi szakható­ság jóváhagyásával adhatók ki. 2000-től kezdődően az alapítvány szerepe fo­kozatosan felértékelődött, 2004-től pedig, már informálisan ellátja - egy civil szervezet számá­ra elérhetetlennek tűnő - hatósági jogkört is. Ez úgy vált lehetségessé, hogy a Torockóért illetékes területi bizottság elővéleményezési joggal látta el az alapítvány szakmai kuratóriumát, és magára vonatkozóan is kötelezőnek tekinti az ajánlások elfogadását. A jogi védelem szoros volta ellenére a folyamatban levő tervezési feladatok hosszú tárgyalásokat, konfliktushelyzeteket, és mindkét oldalon növekvő frusztrációkat okoztak. Bár az alapvető hozzáállás sokat változott, az eredmé­nyek még mindig váratnak magukra. Továbbra sem sikeres, esztétikus, illeszkedő és minőségi kortárs építészeti beavatkozásokról, hanem az építészeti összkép elkerült, vagy kisebb léptékű rombolásáról beszélhetünk. A kiegészítések, vagy új épületek tervezését a program kezdeti szakaszában az alapítvány testvér­intézménye, az Utilitas tervező műhely vállalta, majd a tervezők köre szélesedett. Amennyiben az alapítvány ilyen irányú felkérést kap műemlékvé­delmi szakképesítéssel, vagy legalábbis ilyen irányú ismeretekkel rendelkező építészt ajánl. Általánosabb azonban, a müemlékes képzettséggel nem rendelke­ző, a befektetők által választott műhelyekkel való terveztetés, és a velük kialakított párbeszéd. A fent leírtak mellett meg kell azonban je­gyezni, hogy az elmúlt tíz év alatt elkészült né­hány illeszkedő új épület terve. Ugyanakkor, a megvalósult munkák között sikeres a szerény tér­fogatú, ám annál igényesebb építészetet megva­lósító beavatkozás a 259. számú ház kie­gészítése." A 15. számú ház mellett felépülő ki­egészítést a szűk pénzügyi keret fosztotta meg igényes részleteitől, arányaiban viszont a terve­zettnek megfelelően épült fel. A tervezettől elté­rő formában épült fel az 1. számú ház kiegészíté­se, és várat magára a 224. számú ház befejezése. Szintén alapítványi kényszer szelídítette meg a 254. számú ház meglehetősen agresszív tervét, ám itt sem az egyeztetett megoldás valósult meg. Ugyanez történt a 14. számú ház kiegészítésével. A megnevezett tervek az alapítvány szoros köz­reműködésével és építészbizottságának ellenőr­zése, szakmai vezetése mellett készültek. Sajnos sok az alacsony színvonalú tervek alapján elké­szült kiegészítés is. A 186. számú ház esetében az építkezés folyamán sikerült a helyszínen a hely­zetet pozitívan befolyásolni. Nem ritkák az épít­kezési engedély teljes hiányában felhúzott be­avatkozások sem. Ilyen helyzetben sajnos, a ha­tóságok nem elég határozottak. A legsúlyosabb kihágás a 299. számú műemlék ház tőszomszéd­ságában, a telek mélyében, turisztikai panzió cél­jaira készített, emeletes - anyaghasználatában, tömegében és formai megoldásaiban helyidegen - előre gyártott faház megépítése volt. Az alapítvány elővéleményezési jogkörének gyakorlása során többszöri visszautasítással, új­ratárgyalással, egyeztetéssel sikerült több tervet műemléki szempontból elfogadható mederbe te­relni, ugyanakkor sajnálatos, hogy a kivitelezés során bekövetkezett változtatások miatt, végül mégis torzult az épület, (például a 201. számú ház kiegészítése). Sajnálatos, hogy még mindig többen, akár befolyásos torockói polgárok is a törvények megkerülésének útját választják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom