Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

forogó 11. kép. Karakai Gergely háza. Malonyay Dezső 1909. I. tábla A múzeumi megjelenítés során nem a ma ismert torockói sztereotípiára építünk, vagyis nem a ma oly jellemzőnek tartott főutcái, polgári jellegű, klasszicista épülethomlokzatokkal rendelkező házakat szeretnénk másolatban bemutatni, hanem a 18. századi boronafalas építkezést, melynek már csak néhány példánya áll Torockón. Célunk KARAKAI Gergely házának rekonstrukcióként való felépítése, melynek ábráját MALONYAY Dezső A magyar nép művészete II. kötetében az első táblán közölte.

34 Szerinte ez 12. kép. A „legrégibb ház" rajza Torockóról. Thoroczkay Thurinszky 1912. 98. volt a település legrégebbi háza. Itt ugyan a melléképület már csak romjaiban szerepel, de THOROCZKAY THURINSZKY Pál 1912-es tanulmánya alapján rekonstruálható."

5 FOERK Ernő felmérése révén a tüzelőberendezés is rekonstruálható, ám ez nem az e tájon előforduló füles kemence."

6 Az általunk ismert tanulmányokban ez a típus nem kap kiemelt hangsúlyt. JANKÓ János ugyan a millenniumi faluban ezt mutatta be, ám 1893-ban írt könyvében nem tett róla említést, csupán a mellékelt ábrák között so3. kép. Karakai Gergely házának hosszmetszete a tüzelőberendezéssel. Foerk 2002. 25.