Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)
A néprajzi kutatások egyenetlensége és a táncházmozgalom miatt a laikusok számára a Mezőség csupán Széket jelenti. A múzeumi bemutatás során azonban véleményünk szerint elsősorban a falusi szintre kell koncentrálnunk. Terepmunkánkon ugyanis azt tapasztaltuk, hogy csak Széken jellemző a tisztaszoba, ahol a forrószegi Csorgó sikátorban levő tájház is ezt az elrendezést mutatja be. Ezzel szemben a Mezőség többi településén csupán a kéthelyiséges lakóház az általános a módosabb réteg körében is (például Ördöngösfüzesen 1910-es években még ilyen alaprajzú házak épültek téglából). A Mezőségnek csupán egy széki házon keresztüli bemutatását ahhoz tudnánk hasonlítani, mint amit egy széki származású református lelkész tervez: mivel a szolgálati helyén nincs tisztaszoba, a településen gyűjtött tárgyakból a parókián egy tisztaszoba létrehozásán fáradozik, mert számára az a természetes, hogy egy házhoz minden esetben hozzátartozik ez a helyiség is. A kiválasztandó mezőségi házhoz Gyekén találtunk egy jó kiindulópontot. A nádfedeles, paticsfalú, jelenleg románok lakta ház deszkás mellvédes elő- és oldaltornáccal rendelkezik. Kéthelyiséges, házból és részben lepadlásolatlan pitvarból áll: az előbbiben vasfűtőt helyeztek el, az utóbbiban van a kemence. Sövényfalú lakóházat Ördöngösfüzesen is találtunk, melynek mestergerendáján az 1880-as évszám szerepelt. Elképzelésünk az, hogy a múzeumban szabálytalan alakú baromudvaros telken, a telek belsejében előkerttel helyezkedik el a lakóház, vele szemben az új istállós pajta. Körülötte elszórva kisebb ólak, verem és kukoricakas. Az udvart a cséplőcsűr zárja, kialakítása egyfiókos, jármos. Ilyen típusú csűrt a 19-20. század fordulója óta igazán nem használtak, újakat nem építettek, az általunk felkeresett településeken álló példányára nem bukkantunk, ezért múzeumi bemutatását rekonstrukcióként is el tudjuk képzelni. A csűr udvari oldalán mozgatható fonott rekesztek készítendő, ami a jószágok csűrből való kirekesztésére szolgált. A porta kerítését sövény alkotja. A bemutatandó kétosztatú ház egy szobából és egy részben lepadlásolatlan pitvarból áll majd. Falszerkezete talpas-vázas sövényfalú, de elképzelhetőnek tartunk egy tiszta földfalú házat is, amely vert fal vagy rakott fal is lehet. Tetőszerkezete kétoldalon kontyolt nyeregtető, fedése nád; a gerinc léccel leszorított. A pitvarban a viszonylag alacsony padkára állított, csonka kúp alakú kemence házzal ellentétes oldalán katlant alakítanak ki, a tüzelőberendezés fölött a tetőszerkezet kötőgerendáira vesszőből síkban elhelyezett szikrafogót fonnak. A szobai tüzelőberendezés melynek füstjét szintén ide vezetik - fűtő, ez mind városban vásárolt vas fűtőként, mind falazott fűtőként elképzelhető, bemutatási szempontból az utóbbit tartjuk szerencsésnek. A berendezést az 1910-es évekre állítjuk viszsza. Ebben KOS Károly gyűjtései is segítséget nyújtanak: közli az I. világháború előtti lakóházak berendezési tárgyait, 1 * illetve a régies sarokra rendezés és újabb részarányos rendezés alaprajzait. 19 Habár a porta a telek építményei alapján a Mezőségen belül módosnak tekinthető, de erdélyi viszonylatban az alacsonyabb réteghez fog tartozni. A tyúkketrec és a disznóól kör alapra alakított sövényfalú, fedele bogárhátú, gazból fölhányt. Továbbá a kútkáva, a juhakol és a török-búzakas is sövényfalú, az utóbbi karóit talpakba rögzítik. Ezek többsége valószínűleg rekonstrukcióként fog elkészülni KOS Károly rajzai alapján. Bemutatandó tevékenységnek a szalmakalap készítését tervezzük, a csűr pedig kiválóan alkalmas lesz táncházak tartására. Kutatandó feladatot jelentenek (a többi vegyes lakosságú területhez hasonlóan) az interetnikus kapcsolatok, melyről KOS Károly így írt: „A Mezőség a román és a magyar nép, sőt északkeleti peremén még a telepes szász s az egyes faluvégeken meghúzódó cigány etnikum közös szülőföldje... a „mezőségi" sajátosság alig érthető meg, ha ezt nem vesszük tudomásul... - dacára a nyelvi különbségeknek és a különböző egyházakhoz való tartozásnak, valamint annak, hogy mindenik etnikum rendelkezik a maga sajátosságaival, és hogy az újabb kor egyes történeti eseményei, külső-felső uszítások több ízben is szembeállították egymással a nemzetiségeket - a közös szülőföldön, sok százados sorsközösségben osztozva, együtt élve, a népi kultúra széles területein mélyreható interetnikus kapcsolatok, kölcsönhatások jelei mutatkoznak." 20 így például ugyanaz a mester egyaránt készített „magyaros" és „romános" kivitelezésű termékeket, az öltözet terén pedig csak fáziskülönbségek voltak a románok és a magyarok viseletében. 2 ' Ezzel az együttéléssel, egymásra hatással találkoztunk terepmunkánk során is: mind az épületek, mind a berendezés szintjén nagyon sok hasonlóságot találtunk, a különbség csupán a színek és a szakrális tárgyak terén mutatkozott meg. A kutatáshoz elengedhetetlen a román nyelv tudása, a lakosságnak ugyanis csupán töredéke magyar, és az ő esetükben is gyakoriak a vegyes házasságok.
