Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

pontjából a 18-20. század első fele a mérvadó, a szituációk szempontjából pedig többnyire az 1880-1910-es évek, de ettől néhol eltérünk: célunk ugyanis nemcsak a néprajzi szakirodalomból viszonylag részletesen leírt 19-20. század fordulójának bemutatása, hanem szeretnénk, ha a háromszéki kúria és a torockói ház a 19. század elejének viszonyait mutatná be, a tanya és a Hunyad megyei telek pedig az 1940-50-es éveket, hogy megjeleníthessük a hagyományosnak tekintett népi kultúra továbbélését. Társadalom. Útjaink során megismertük egy-egy vidék népi építészetének jellegzetes vonásait, az elmúlt 200-300 év változásait. Egy-egy tájegységen belül azonban anyagi okok miatt nincs lehetőségünk árnyalt kép bemutatására, ezért a koncepció kialakításakor arra is ügyeltünk, hogy ne mindenütt a legreprezentatívabb épületeket válasszuk ki, hanem az Erdély épületegyüttesben egyaránt jelenjenek meg módosabb és szegényebb rétegek. Arra is ügyeltünk, hogy bár a néprajzi kutatások erre jó alapot nyújtanának - ne Kolozsvár környékéről kerüljön ki a legtöbb ház, hanem viszonylag arányosan Erdély magyarlakta területeiről. Figyelembe vettük azt is, hogy az épületegyüttesnek Erdély vallási sokszínűségét is reprezentálnia kell. Nemzetiségek. VASS Erika 2005 decemberében a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos tanácsa előtt tartott előterjesztésében amellett érvelt, hogy a leendő épületegyüttesben szász és román ház is jelenjen meg. A tájegység előkészítését megelőző júniusi tanácskozás'

1 során azonban abban állapodtunk meg, hogy csak a magyar lakosság kerül reprezentálásra. A további tervezést ennek függvényében végeztük el, ám több területen is az volt a benyomásunk, hogy az etnikai alapon történő kiválasztás mesterséges, hiszen a mindennapok szintjén nagyon sok kapcsolat, kölcsönhatás volt Erdély különböző nemzetiségei között mind az építészet, mind az élet más területein. Ugyanakkor az is világos számunkra, hogy a lehetőségeink korlátozottak, nem vállalhatjuk föl Erdély etnikai viszonyainak reprezentatív bemutatását. A szász hatás elsősorban a hétfalusi csángók és a Homoród mente, a románokkal való együttélés pedig főként a dél-erdélyi szórványok, Mezőség és Moldva kapcsán kerül szemléltetésre. Az eddig elmondottak tükrében az „Erdélyi és moldvai magyar épületegyüttes'

1 elnevezést tekintjük a leginkább megfelelő formának, ám praktikus okokból a továbbiakban az „Erdély épületegyüttes" kifejezést használjuk. A leendő épületegyüttes szerkezete. Kérdéses volt az is, hogy az egymástól eltérő jellegű házak hogyan alkotnak majd látvány tekintetében összhangot. A mostani terveink alapján úgy véljük, hogy a telkek egy részéből a templom körül utcasor alakítható ki, a többi pedig fokozatosan halmazosodó elrendezéssel egymástól viszonylag nagyobb távolságra kerülhet elhelyezésre.

7 Konkrét tervezésre csak akkor nyílik lehetőség, ha már ismerjük az épületegyüttes helyszínét. Szilágyság A Szilágyság szűkebb értelemben a Szilágy folyócska vidékét jelenti, tágabb értelemben pedig a megye területét. Vizsgálatunk tárgyául KÓS Károlyékhoz

8 hasonlóan - csupán az előbbit választottuk. A Szilágyság földrajzi adottságai révén természetes átjáró terület volt Erdély és az alföldi részek között," az Erdély tájegységben is ezt a szerepet tölti majd be. A magyarság nem sokkal a honfoglalás után népesítette be a gyér szláv népességű vidéket. A középkorban magyar lakosságú volt, de a 16. század óta románok és magyarok egyaránt lakják.

10 Jelentős nagybirtok híján a gazdasági vérkeringés messze elkerülte." A Szilágy melléki falvak építkezését KÓS Károly „következetes puritánság, a célszerűség határai közt maradó egyszerűség" kifejezésekkel jellemezte.

12 Gyűjtőutunk során eljutottunk Nagydobára, Kisdobára, Vérvölgyre, Désházára, Hadad-Győrtelkére, Kirvára és Szilágyerkedre. Ez utóbbi településen találtunk rá a megfelelőnek tűnő házra, mely szép átmeneti példája a fa vázszerkezetről a földfalra váltásnak. A lakóépület az utcától távolabb helyezkedik el, közel a telekhatárhoz, előtte disznóól áll. A házzal szemben kukoricakas és kisebb ólak találhatók. A ház kétosztatú (ház, pitvar), tornác nélküli töltéses. A helyiek meghatározása szerint „paticsfalú" (sűrű cölöpvázas fal sövényfonással, sártapasztással), melynek pontos szerkezeti kialakítását a bontás alatt lehet tisztázni. Fedése taposott szalma. A kemencét kb. 20 évvel ezelőtt dobták ki, de a pitvarban látszik a füstfogó, és rekonstruálható lehetne a Szilágyságra egykor oly jellemző sátoros kemence. A ház jelenlegi berendezése a 20. század közepét idézi, de az 1910-es évek állapotát tervezzük visszaállítani. Ebben segítségünkre van KOS Károly kutatása: ő ugyanis a 19. század eleji, illetve 19-20. század fordulójának berendezéséről készített egy-egy rajzot.

13