Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

VASS ERIKA-BUZÁS MIKLÓS: Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Telepítési koncepció, 2006 november)

Vass Erika-Buzás Miklós AZ ERDÉLY ÉPÜLETEGYÜTTES A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN (Telepítési Koncepció 2006. november) A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapításakor, 1967-ben politikai okok miatt csak a mai Magyarország népi kultúrájának bemutatása lehetett a múzeum célja. Az utóbbi években viszont fölmerült az a gondolat, hogy az elődeink által elkezdett múzeum csonka maradna a határon túli magyarság életmódjának bemutatása nélkül. Ezen probléma megoldását - a múzeumi szakmai vélemény figyelembevételével - a következőkben látjuk megoldhatónak. A központi nyelvterülethez csatlakozó határon túli vidékeket a már meglévő tájegységeinkhez érdemes beemelni: így például a Vajdaság az Alföldhöz, a Felvidék az Észak-Magyarország és Kisalföld tájegységekhez kerül, hiszen ezekben az esetekben a politikai határ összefüggő néprajzi területeket szabott szét. Ettől teljesen független Erdély bemutatása, amit méretein túl az egyedi néprajzi és népi építészeti sajátosságai is indokolnak. A megváltozott gazdasági feltételek és a méretek miatt nem tartható az az eddigi gyakorlat, miszerint minden néprajzi kistáj képviseltetve lenne az új múzeumi egységben. Ezért a tájegységeket csupán egy-egy porta reprezentálja - törekedve arra, hogy a vetített kép a múzeum összképével harmonizáljon mind idő, mind társadalmi szintek tekinteté„ vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyarak őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül" (Kányádi Sándor) ben; nem megkettőzni szeretnénk a múzeumot, hanem egységben bemutatni. Az Erdély épületegyüttes építészeti képét a BATKY Zsigmond által megfogalmazott keleti magyar vagy erdélyi magyar háztípus

1 határozza meg. Ezen a területen a későbbi néprajzi kutatás két, egymással szoros kapcsolatban lévő házterületet különített el. BARABÁS Jenő az elsősorban a Székely-medencét magába foglaló székely és az ettől nyugatra és délnyugatra elhelyezkedő szamosi házterületet határolta el.

2 BALASSA M. Iván a közép-, illetve a délkelet-erdélyi övezetet különböztette meg, továbbá külön tárgyalta a moldvai magyarok építészetét.- HARKAI Imre két házrendszert jelölt meg Erdély területén, közöttük viszonylag széles átmeneti zónával.

4 Az eltérő elnevezések ellenére a térképre vetített elhelyezkedés mindhárom elképzelésnél nagyjából egyező területeket fed le, eltérés az átmeneti zónák tekintetében figyelhető meg. A leendő épületek esetében az alaprajzi típusok kiválasztásánál változatos kép kialakítására törekedtünk, bemutatva, hogy a faépítkezésen belül is jelentős eltérések alakultak ki,

5 nem beszélve a fában szegényebb területek fatakarékos szerkezeti megoldásairól (vázas szerkezetek, földfal, tégla, kő).