Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
BALASSA M. IVÁN: Erdély a magyar szabadtéri muzeológiában
Balassa M. Iván ERDÉLY A MAGYAR SZABADTÉRI M UZEOLOGI AB AN Csutak Vilmos emlékének „A létesítendő múzeum gyakorlati terve tehát a következő volna: a székelység szívének néhány vidékéről egy-egy házikó épülne, lehetőleg melléképületekkel, udvarral, kis kerttel együtt. Hegyvidék, Kükül lő-és Nyárádmente, gyergyói alföld, Háromszék hegyvidéke, Hargita alja, régi Aranyosszék, Torockó, ami szintén székelyföldhöz, a régi Aranyosszékhez tartozott, esetleg Kalotaszeg. Elrendezésének jellege sövénnyel körülvett falu, mely a fejlődés organikus, haladó kapcsolatát mutatná, kezdve az őserdőben rögtönzött favágókunyhón, havasi isztinán, hodályon. A falu fejlődését követve alakulna ki a főutca, terével, házaival, melyekhez kert, szilvás és gazdasági udvar járulna. - A régi, szokásos székely elrendezésben: a ház előtt középen a külső udvar, kétoldalt kis virágoskert. A bal oldali kis kert végében a ház húzódnék... A ház belső udvarán lenne még sövénykas, tyúkrekesz, kukoricagóré, kutyaház, hátul a csűr s mögötte a gyümölcsös..."' Az egész „falu"-t, a kopjafás cinterme közepén magasodó, bástyás, lőrés fallal övezett templom koronázza meg. Ez volt TOROCZKAIWIGAND Ede elképzelése a „Székelyföldi népművészeti múzeum"-ról, melyet 1910. február 14-én Marosvásárhelyt, a Kemény Zsigmond Társaság választmányi ülésén ismertetett. Az itt csak kivonatosan ismertetett elképzelés - mert mint sejthető, csak ez maradt - egy rendkívül korszerű múzeum- és egyben szabadtérimúzeum idea. Már a kiindulás is figyelemre méltó: „A gyűjtött anyag elhelyezése tán még fontosabb. Az elavult muzeális rendszer üvegszekrényes tömeghalmozása mellőzendő. Ehelyett a gyakorlati élettel való összefüggés legyen a vezető gondolat...", hiszen a kor emberének - mint kifejti - ezek lehetnek tanulságosak. TOROCZKAI-WIGAND Ede Székelyföldi népművészeti múzeumról szól, de nem állja meg, hogy, ha feltételesen is, de Kalotaszeget is belevegye, Torockót pedig természetes részének tekinti. Mai fogalmainkkal tehát egy lokális szabadtéri múzeumot képzelt el, némi etnikai színezettel, hiszen, a két utóbbi hely erre vall. 2 Fontos, hogy a települések határában lévő építményekre is gondolt, az pedig természetes, hogy a „falu"-ban templom és temető is lett volna. Teljes telkeket tervezett felállítani, figyelme a környezetre, a növényzetre is kiterjedt, sőt láthatóan kedvtelve időz el a kertnél, melyben ott díszeleg a „...Dús tömege a sok-sok jó magyar, szebbnél-szebb színes, szagos virágnak: parasztszegfű, bazsarózsa, százszorszép és georgina, perennis, jázmin, borsika, verbéna, majoránna, meg tuli-tubarózsa, kikerics, somkóró, istenfa stb." A kis udvarháznál megjegyzi, hogy az a Cserey-kúria másolata lenne. 3 A berendezés is szóba kerül, és még a Károlyi-biblia sem hiányzik a mestergerendáról. Nem felejtkezik meg a ma oly fontos „aktivitás"-ról: „Egyik-másik gazdaságban lenne a méhes, a harmadikban a szövés-fonás bemutatása, máshelyt az agyagipar, takácsmesterség stb." A marosvásárhelyi elképzeléssel párhuzamosan, a Székely Nemzeti Múzeum KOS Károly tervezte épületének építésével egy időben, azaz 1911—12-ben Sepsiszentgyörgyön is felmerült egy szabadtéri részleg igénye. A két törekvés közötti kapcsolat még nem teljesen világos, de az biztos, hogy TO ROC KAY-VT G AND Ede már 1910 októberében Sepsiben járt, valószínű tárgyalt a múzeum vezetőivel. 4 KOS Károllyal jó viszonyban voltak, közösen terveztek is. Vásárhelyt a Kemény Zsigmond társaságban is szinte egy időben tartják székfoglalójukat, így egészen biztos, hogy a múzeum vezetése előtt jól ismert lehetett az elképzelés. Sepsiszentgyörgyön megindul az előkészítés, ROEDIGER Lajos Kászon és Fesőháromszékben kutat, dokumentuma ennek többek között a Kászonaltízben készített berendezési felmérése. 5 De szinte mindenki, aki a Székely Nemzeti Múzeummal kapcsolatban van, a szabadtéri részleg létrehozásán munkálkodik.