Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

Egyetlen kivételtől (egy papolci nemeslánytól) eltekintve, csupán a katonarend és a jobbágyság hozományában jelent meg a héhel, a gereben és a gyapotfésű. Ezek az elemek azt jelzik viszont, hogy a katonarend életmódjában a kender és a gyapot feldolgozása jelentős szerepet játszott. 1803-tól kezdődően a fonásnak egy félig gépesített eszköze, a gyapot megfonására használt fonókerék is feltűnt a háromszéki hozománylevelekben. A mezőgazdasági eszközök közül a kapa és a sarló, valamint a rosta fordul elő leggyakrabban a hozománylevelekben. Látható tehát az elemzésből, hogy a leltárok jelentős életmódbeli különbségeket érzékeltetnek. A segítségükkel meg tudjuk ragadni a presztízsjavakat és a mindennapi szükségleti tárgyakat egyaránt. Összegzés A fenti összegzésből és a szemléltetésként bemutatott elemzésből látható, hogy az erdélyi levéltárakban lévő dokumentumok jelentős segítséget tudnak nyújtani a lakásbelsők rekonstruálásában. A muzeológus ezek segítségével tud elindulni, és tudja megérteni, milyen tárgytípusokat kell összegyűjtenie, milyen mennyiségi paramétereket kell figyelembe vennie. A leltár csupán élettelen tárgyak listája. Az igazán nehéz feladat az, hogy a lakásbelsőkbe belopjuk az élet jeleit. Hogy úgy érzékeltessük, mintha a lakók fél perce hagyták volna el a szobát. A leltárokat tehát az életmódbeli kutatásokkal, tárgyfelmérésekkel kell kiegészítenünk ahhoz, hogy a hitelesség látszatát tudjuk nyújtani.