Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Erdély és a Partium néprajzi kutatásáról

települt magyar (székely) bányászok, elérte-e már az adventi koszorú új keletű divatja a partiumi, erdélyi városokat? 8. Táplálkozás, erdélyi konyha Az eddiginél több figyelmet érdemel az erdélyi konyha és táplálkozási hagyomány. KISBAN Eszter és NYISZTOR Tinka az archaikus rétegre, a savanyú ízirány emlékeire összpontosít, KUTI Klára pedig hanyagolja a 17. századi fejedelmi udvar konyhájáról szóló értekezése kiadását. Az erdélyi regionalizmus jegyei az asztal körül is megtalálhatók. GUNDA 1943-ban már a tárkonyos bárányhús, a berbécstokány, a lakodalmi prémes, a kürtös kalács, a tordai pogácsa emlegetésével étvágyat csinált, s ezen a böjti székely zabkiszij, a márcsik, a musgyé leírásával sem sokat rontott.

23 Hallgatóinak nemcsak a halmosról és a puliszka fajtáiról mesélt, de még a güllödörX is emlegette. S mennyi ételspecialitás lehet még, amiről nem tud az etnográfia. 9. Hagyatékok, kiadatlan kéziratok Az eltávozott nemzedék több tagjának hagyatékában lehetnek még kiadatlan kéziratok. A FARAGÓ Józsefről írott nekrológban magam is említettem néhányat.

24 A folklór szövegbázisának további bővítése érdekében ezek kiadásáról sürgősen kellene gondoskodni. Tudom, némelyek csupán a saját folklórgyűjteményeik kiadására gondolnak. FARAGÓ egykor mások kéziratainak gondozását is magára vállalta. Megérdemelné, hogy az övét is elvállalja a következő nemzedék. Akadnak régebbi adósságok is: például az MTA Kézirattárában őrzik ÜRMÖSSY Sándor kéziratos anyagát, Szegeden HERRMANN Antal hagyatékát sok erdélyi gyűjtéssel, cigány népköltési gyűjteménnyel stb. 10. Korpuszok építése, folytatása (befejezése, hasznosítása). A nyelvészek folytatják az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkálatait, megoldják a Romániai Magyar Nyelvjárások Atlaszának kiadását. Ezek példamutató tettek! Szakunk a Magyar Néprajzi Atlasz adatgyűjtését érdemleges erdélyi közreműködés nélkül abszolválta. Nem látom nyomát, hogy dokumentációja, publikált térképei hasznosulnának Erdély néprajzi kutatásában. Nem tudom, léteznek-e az erdélyi kutatásokban kisebb-nagyobb adatbázisok, tervezik-e bárminő korpusz megvalósítását. Az „Erdélyi szász örökség" budavári kiállítását látva (kb. 2000-ben) ötlött fel bennem, mikor lesz „Erdélyi magyar örökség" alapítvány, dokumentációs kiállítás és mikor fog külföldön (például Brüsszelben) kiállítást nyitni. Az épített örökség teljessége túlmutat az etnográfia illetékességén, a népi építészet terén viszont szakunknak is van némi felelőssége. Egy „erdélyi tájegység" létrehozása már-már a képzelet határát súrolja. Egy Erdély építészetét megörökítő dokumentációs központ szerényebb célkitűzés, s hozzájárulhat a merészebb vállalkozás megalapozásához, ma még csak remélt megvalósításához.