Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

19. kép. Kézdiszéki láda, 1827. Székely Nemzeti Múzeum 12 pedig kékes tarka. Az 1830-as évektől egyre gyakrabban jelenik meg a házi szőtt párnahuzat, ami a szövéskultúra széles körű elterjedtségére utal. Egy 1845-ös sepsiszentgyörgyi papkisaszszony parafernumában 4 csipkés párnahaj is feltűnik. A takácsszőttesek fokozatos elterjedése azért kaphatott nagyobb lendületet, mivel elemzett periódusunkban Sepsiszentgyörgyön már takács mesterember telepedett meg.

23 Az ágyhoz tartozó fontos kellékek közül az ágyterítők fontosságára hívnám fel a figyelmet. A nemesek, honoráciorok, cívisek kelengyéjéből csak ritkán hiányzott az ágyterítő, de a lovas és gyalogkatonák kelengyéjének kb. 75%-a is tartalmazott ilyen textíliát. Sokfajta ágyterítő divatja figyelhető meg: a kockás, házi szőtt, törökös, takács, varrott, sujtásos stb. ágytakarók mellett a boltból vásárolt színes kartonok divatjáról kell elsősorban beszámolnunk. 20. kép. Orbaiszéki láda, 1847. Székely Nemzeti Múzeum Ha táblázatainkat áttekintjük, feltűnik, hogy az ágy tartozékai közül a cserge jóformán csak a köznép hozomány leveleiben jelenik meg (a gyalogkatonák 66%-nak kelengyéje tartalmazza). Ez azt jelzi, hogy e szőrös gyapjútakaró nem volt presztízsjelölő elem. Háromszéken a brassai és a bágyi cserge elterjedtsége figyelhető meg. Az egy esetben előforduló kétlomú cserge terminus azt mutatja, hogy a csergéknek sok esetben csak az egyik oldalán volt a hosszú lom kihúzva, a másik oldal sima maradt. A paplan ezzel szemben gyakoribb volt a nemeseknél, honorácioroknál és cíviseknél, mint a lovas és gyalogkatonáknál, valamint a jobbágyrendnél. Az 1830-as évektől kezdődően a nemesi réteg körében a selyempaplanok kezdtek teret hódítani, a katonarendűeknek ezzel szemben inkább a kartonpaplanok beszerzésére nyílott lehetőségük. A székelyföldi szőtteskultúrában oly nagy hírnévnek örvendő festékes szőnyegeknek ekkor már jórészt csupán a katonarend körében volt érzékelhető a divatjuk. E színes, kilim technikával készült gyapjúszőttesek már a 17. században feltűntek a különböző leltárakban, a csíki és háromszéki egyházi jegyzőkönyvek is gyakran beszámoltak a donációk közt a festékes szőnyegekről.

24 Tudomásunk van róla, hogy az 1820-as években Dalnokon készült a leghíresebb háromszéki festékes szőnyeg, amelyért messze földről jöttek a kereskedők.

25 Míg a nemes és a honorácior lányoknál csupán l-l esetben bukkant fel e szőttes a kelengyében, addig a lovas katona lányok 61%-a, és a gyalogkatona rendűek 83%-a vitt magával festékes szőnyeget a férje házába. Amint a táblázatból kitetszik, igen gyakran 2-3 darab is bekerült ezekből a kelengyébe, ami jelzi e szőttes népszerűségét. E mértanias motívumú szőnyegek házban való helyére csupán néhány adatunk van. 1832-ben a mennyezetről lelógó rúdra, 1837-ben pedig az asztalra került a festékes. A lepedő, mint a vetett ágy tartozéka, szintén fontos szerepet játszott a kelengyékben, valamennyi hozománylevélben felleljük. A közelmúltbeli gyűjtések kimutatták, hogy a vetett ágyra nem csupán a fehér lepedő, hanem a tarka szövött, vastagabb, ágytakarószerű ványolt lepedő is felkerült.

26 A parafernumlevelekben feltűnő lepedők nagy száma, valamint díszítettsége arról győz meg, hogy elemzett korszakunkban is feltűnt már az a lepedőtípus, amelynek inkább reprezentációs, mintsem használati szerepe volt.