Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában
14. kép. Kézdivásárhelyi bokály, 19. század eleje. Székely Nemzeti Múzeum 16. kép. Kézdivásárhelyi bokály, 19. század eleje. Székely Nemzeti Múzeum Pohárszék, almárium, üveges és tálas megnevezésű bútordarab a nemesi és honorácior kelengyék 25-30%-ba, a katonarendűek hozományának 15-20%-ba kerültek. A nemesi kelengyék fiókos, üveges almáriuma a 30-as évektől kezd terjedni. A kasztén, ez a két- vagy háromfiókú bútordarab 1811-ben jelenik meg először egy honorácior lány hozományában, de divatja a harmincas évektől érzékelhető, elsősorban a nemesi hozománylevelekben. Egerfából készült, diófafurníros, politúros bútordarab volt, egy esetben rézfogantyút említenek rajta. A köntöstartó (szekrény) a nemesi és honorácior réteg bútordarabja úgyszintén, amely szintén a harmincas évektől kezd terjedni és beilleszkedni a háromszéki parafernumba. Bár a hozománylevelek semmilyen pontosítást nem adnak ezek formájára vonatkozóan, gyanítható, hogy az egy ajtós, nem túl magas szekrénytípust jelölhette ebben a periódusban. 15. kép. Kézdivásárhelyi bokály, 19. század eleje. Székely Nemzeti Múzeum 17. kép. Kézdivásárhelyi bokály, 19. század eleje. Székely Nemzeti Múzeum A fogas és a kendőszeg ezzel szemben inkább a gyalogkatonák bútorkultúrájában dominált az 1830-as években. 22 A bútorok közül még egyetlen elemre, a tükörre térnék ki. Ez ritkán megjelenik csaknem valamennyi társadalmi rétegnél, de jelentősebb szerepet inkább a cívisek és a lovas katonák körében kap (45-60%). A legkülönbözőbb méretű és kivitelezésű tükrökre utalnak a rövid leírások. Míg a nemesi rétegnél a falra való, fali, tisztességes jelzők a nagyobb méretű tükröket jelölhetik, addig a cívisek körében megjelenő kasztenre való tükör bizonyítja ennek kisebb méretét. A háromszéki bútorkultúrára vonatkozó adatokat áttekintve, megállapítható, hogy a nemesi és honorácior réteg a 19. század negyvenes éveitől kezdve tért rá a fehér, gyöngyszín vagy fekete színezésű, jórészt politúrozott bútorok használatára. A korábbi leírások mind festett bútorokat jeleznek.
