Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

1. kép. Háromfiókos nemesi kasztén, 19. század eleje, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum 2. kép. Nemesi kasztén, 19. század eleje, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum 3. kép. Nemesi kasztén, 19. század eleje, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum Leltárok az erdélyi levéltárakban Legelőre azt szeretném ismertetni, melyek azok a tárgyleltártípusok, amelyek az erdélyi levéltárakban megtalálhatók. Az ismertetések sorát kezdjük a kúrialeírásokkal. Ezeket a leírásokat elsősorban a nemesek vagy a magasabb rangú főurak készíttették el időnként, hogy saját maguk számára aestimálják, vagyis felértékeljék a vagyonukat. A cél gyakran az volt, hogy az udvari gondviselő gondnokságára bízzák az épületeket és a benne található javakat. E leltárok egyenlőtlen minőségűek. Többségük elsősorban az ingatlant írja le. A kevésbé részletes ingatlanleírásoknak is fontos szerepük van. Vizsgálatuk elsősorban az épületegyüttesek rekonstruálásában, változásainak feltérképezésében fontos. Például napjainkra esetleg fennmaradt egy-egy kúria. De ritkán maradt fenn az évszázadok folyamán a kúriához tartozó csűr, istálló, zsellérház, kerítés, kapu. E leírások közelebb engednek minket a valamikori teljes gazdasághoz, betekintést nyújtanak a teljes életmódba. Ugyanakkor a szobák megnevezése segít bennünket abban is, hogy felmérjük ezen helyiségek eredeti funkcióját, és rekonstruálhatjuk a házon belüli családi laktereket is. A lakásberendezés megismerése céljából sokkal jobban használhatók azok a leltárok, amelyek a berendezési tárgyakat is felsorolják. A részletezőbb leírásokból következtetni lehet arra, hogy milyen helye volt az adott tárgynak a házon/épületen belül, a kisebb tárgyak melyik nagy tárgyon vagy bútorban foglalnak helyet, stb. Ezeknek az inventáriumoknak egy hátulütőjük van: mégpedig az, hogy nem adják a teljes társadalom keresztmetszetét. Kúrialeltárokat ugyanis nem minden réteg, hanem csupán a vagyonosabb nemesség állított össze. Szintén a nemesi levéltárakban bukkanhatunk egy jó néhány malom leírásra. Tekintettel arra, hogy a malmok is többnyire a nemesség birtokában voltak, a molnárokat pedig évről évre vagy néhány évről néhány évre szerződtették ezekbe az épületekbe, így a malom és berendezésének részletes leírására elsősorban azért volt szükség, hogy a molnár rongálását, garázdálkodását kizárhassák. Az alacsonyabb státusú emberek vagyonát majdnem soha nem írták össze. Kivételt képeznek azok a vagyonfelmérések, amelyeket királybírói parancsra végeztek el. Ezek jogi dokumentumok voltak, a céljuk az volt, hogy feltérképez-