Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Erdély és a Partium néprajzi kutatásáról

tanszékeinek, egyes múzeumoknak a kutatási ak­cióit erdélyi terepen, sőt felsorolja, értékeli az er­délyi népismereti témát feldolgozó magyarorszá­gi szakdolgozatokat is. MOHAY Tamás korrefe­rátumának a kutatási tematikát elemző része még az anyagi kultúra néprajzi kutatásának eredmé­nyeiről is kedvező képet fest, s némileg enyhíti a fentebb kifogásolt aránytalanság érzetét. 16 C/ Merre tovább? A romániai magyar néprajzi kutatást az elmúlt tíz-húsz évben sem hagyták érintetlen a nyugat­os észak-európai, majd a kelet-európai országok­ban is bekövetkező, útkereső viták. Elsősorban az antropológiai irányzatokra, divatos elméletek­re, a paradigmaváltás gyakran hangoztatott igé­nyére kell itt utalnunk. Mindezek a KAM prog­ramjában is megjelentek, s olykor egyes kolozs­vári etnográfusok reflexióját is kiváltották. 17 Mostanáig az erdélyi magyar kutatás ragaszko­dott a néprajz tárgyához, saját kutatástörténeti hagyományaihoz. Ez a folytonosság a kutatás tár­gyának felfogásában igen becsülendő érték, még akkor is, ha sokan nem így gondolják. Ma már több nyugati, északi országban is felismerték, hogy a diszkontinuitás mekkora károkat, veszte­ségeket okoz a tudományos közösség számára is. Svédországban az irodalomtörténészek, művé­szettörténészek sürgetik a folklórkutatás vissza­állítását. Németországban is a közönség és a ro­kon tudományok kifogásolják a szövegfolklór kutatásának lassú elsorvadását. KÓS Károly, NAGY Jenő, FARAGÓ József és NAGY Olga távozása után felvetődik a kér­dés, hogy lehetséges és szükséges-e még az erdé­lyi néphagyomány, a „magyar örökség" további kutatása. Nem lenne-e fontosabb az empirikus kultúrakutatók, a média- és kommunikáció-kuta­tók módjára Erdély- (de)konstrukciókkal foglalatoskodni? 18 Igaz, hogy DERRJDA már nem él, s a dekonstrukciót szövegelemzésekre, szövegértelmezésre találta ki, de ez a szó és foga­lom olyan jól hasznosítható a konzervativizmus, a múlt erői, sőt a nacionalizmus elleni harcban is. Mérlegelés és döntés kérdése. Ahogy a hagyo­mány és a kulturális örökség fogalmának értel­mezése is az. Ezeknek a fogalmaknak az idő ad értelmet. Nem értheti meg az, aki csupán a jelen idősíkjában képes gondolkodni, s elveti a diakron személetet. Meggyőződésem, hogy ahistorizmus­sal (például strukturalizmus), szimpla jelenkuta­tással a néprajz sem juthat időt álló eredmények­re. A néprajz történeti tudomány, eredményei ép­pen azért időt állóak, ahogy TALASI mondogat­ta. A diakron szemléletmód, a távlatos gondolko­dás, a történeti forráskutatás az, amire a néprajzi kutatásnak Magyarországon, Erdélyben és má­sutt is szüksége van. Vállalnunk kell a tárgytörté­net alapos kidolgozását, s törekednünk kell az eb­ben segítő rokon tudományok (régészet, techni­katörténet, nyelvtörténet, művészettörténet) ered­ményeinek ismeretére, alkotó módon történő hasznosítására. Mindezek mellett a történeti et­nográfia maga is foglalkozik archivális források feltárásával, közreadásával. A társadalomnéprajz nem elégedhet meg a pa­raszti társadalom bizonyos intézményeinek, jog­szokásainak rendszerező leírásával. Van monda­nivalója a társadalom más osztályainak, rétegei­nek, csoportjainak kulturális, mentális jellegéről, öröklődő hagyományairól is. A kispolgárság (kézművesek, kereskedők), az ipari munkásság, a városok társadalma kézenfekvő módon a néprajz tárgya, s ezekre a feladatokra az erdélyi kutatás­nak is tekintettel kell lennie.' 1 ' Hiba lenne az Európai Unióhoz csatlakozó Romániában és Erdélyben megfeledkezni arról, hogy az uniót legtöbben „a nemzetek Európája"­ként fogják fel. Hiba lenne ezzel szembeállítani a „régiók Európája" szlogent, mert mindkét elv ér­vényesül a szervezet joganyagában és eddigi gyakorlatában. Ezzel szemben a Crispin SHORE által a SIEF 7. kongresszusán vázolt víziótól ma még igen távol áll ez a földrész. 2 " Az etnográfu­sok tudják, hogy nem a nemzeti szimbólumok, a címer, a zászló, a himnusz teszik a nemzetet. IPOLYI Arnold bölcs intelmét sem felejthetik egy percre sem: „...azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti. " (Talán ezért is ódzkodom a temetők néprajzától, a pompás kripták világától, s az örökös temeté­sektől.) D/ Néhány javaslat 1. Néprajzi bibliográfia A romániai magyar néprajzi könyvészet ( 1919-1941 ), a Tizenkét év c. kötet írásaihoz kap­csolódó terjedelmes jegyzékek, s egyéb bibliog­ráfiák segítik a tájékozódást. Mégis joggal merül fel egy átfogó néprajzi bibliográfia igénye a ro­mániai magyarság kutatásának megkönnyítése végett. Ennek körülhatárolása időben, térben, te­matikában alapos megfontolást kíván. Célszerű lenne a 19. század elejétől napjainkig terjedő 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom